I'm having the time of my life :)): Summary

Csak nem :D De igen :D Írok. Két napja végeztem. Tegnap pihentem. Ma pedig megpróbálom leírni mi történt július 25. után.

8. hét

Kicsit szíven ütött, hogy lazán elfelejtettek rárakni a kabinlistára. Tehát pénteken még fogalmam sem volt róla, hogy hol fogok dolgozni, hova kell költöznöm. Mondjuk gondoltam, hogy relief leszek. Fel kellett költöznöm az Eagle 2. emeletére. Szörnyű. Elviselhetetlenül meleg van ott fenn. Az, hogy 3-4 ventillátor semmit sem ér. Első éjszaka még tudtam is ott aludni. Aztán mikor hétfőn hajnali 2-kor még mindig fent voltam, átmentem a DeGross Centerbe, mert ott legalább van légkondi. Utána meg átköltöztem a Spruceba a lányokhoz :D

Amúgy tök jó hét volt. Camp Friendshipben reliefnek lenni tök jó. 79 táborozóm volt összesen az egy hét alatt. Bár azért nem kezdődött annyira jól. Hétfőn 12:30-kor kellett volna csak kezdenem, de nyilván nem fogok a kabinban ülni míg mások dolgoznak csak azért, mert én nem vagyok beosztva. Úgyhogy délelőtt kisegítettem a Sandpiperben. Ennek az lett a vége, hogy a tornateremben az egyik táborozó véletlenül úgy fejbegyűrt a kosárlabdával, hogy kaptam egy kisebb agyrázkódást és három napig fájt a fejem. Persze erre rátett az is, hogy délután ugye dolgoznom kellett, nem feküdhettem egész nap a Health Careben, és a kislányok még 3-szor fejbevágtak a labdával (véletlenül), fejbevágtak a hulla-hopp karikával, ráugrottak a fejemre és egy másik táborozó is fejbegyűrt még a kosárlabdával aznap. Szegény fejem :D A hét egyébként szuper volt, rengeteg táborozóval voltam és a szülinapom is pont a Camp Dancere esett, ráadásul akkor még time offom is volt, úgyhogy azzal táncoltam, akivel akartam :)

9. hét

Wasie. 11 táborozó. 5 kerekesszék, 5 seizure (roham). Nem volt elég 6 staff. Főleg az első két napon. Ráadásul volt egy csajszi, ADD-vel, aki az őrületbe kergetett, mert egyfolytában beszélt azon a hihetetlenül idegesítő, nyávogó hangján. Olyannyira, hogy megkérdeztem tőle, hogy megtudná-e tenni, hogy nem beszél egy percig. Elég undok dolog, de már nem bírtam tovább. De a hét további része azért sokkal jobban ment. Kaptam engedélyt a nővérektől, hogy emelhetem Jacki-t egyedül - kivéve a fürdésnél -, úgyhogy legalább nem kellett állandóan segítséget kérni. Ezen a héten egyébként már nagyon fáradt voltam, jól jött volna egy hét szünet, de tudtam, hogy nem lehet. Hétvégén is dolgoztam utána, kellett a pénz :D De laza hétvége volt. Meg kb én voltam Alley jobb keze, mert rajtunk kívül senki se tudta, hogy mit kell csinálni egy respite hétvégén. Még én mondtam meg a Village Leaderemnek, hogy mit kell csinálni. Ráadásul mindkét, egyenként két oldalas experience summarym hibátlan lett. Semmi nyelvtani vagy fogalmazásbeli hiba. Tökéletes volt :D

10. hét - Getaway

Na hát ez valami szuper volt :D 8 táborozó, 2 counselor. Felügyelet nélkül lehetett őket hagyni, nem volt semmi papírmunka, semmi. Lazultunk egész héten. Kicsit egy hét szünet jellege volt. Kivéve az estéket. Volt egy táborozóm, Jim, akinek ahányszor felkel, rohama van, úgyhogy vele kellett aludni a szobában, felkelni, mikor felkel és persze menni a Health Care-be közölni az HMA-vel, hogy rohama volt. Aztán az utolsó nap majdnem szívinfarktust kaptunk a health care-esekkel, mert egy másik táborozómnak, Chrisnek nagyon hosszú rohama volt és megijedtünk. Főleg én először, mikor nézem: 5 perc, 6, 7, basszus, na akkor kiabáltam, hogy azonnal hívja valaki a nővért. Az alapprotokoll szerint ugyanis 10 percnél hívni kell a mentőt - ha a táborozónak nincs más a profiljában. Szerencsére nála nem kellett, de azért fél óra után, mert nem volt senki olyan hű de nyugodt. Telefonáltunk a gondozóknak is, aztán 46 perc 20 mp-nél vége lett. Nagy megkönnyebbülés. Úgyhogy bár egész nyáron nem láttam rohamot, az utolsó héten sikerült szépen bepótolni. A táborozóim egyébként szuperek voltak. Az egyikük volt nonverbal, de írni-olvasni tudott, úgyhogy ha kérdeztem valamit, akkor mutogatta a betűket a műanyag abc-jén.

Szóval jó hét volt. Csak kár hogy vége lett.

És a nyárnak is vége. El se hiszem. Mintha csak most érkeztem volna és máris üresek a kabinok. Jólesik pihenni, de nagyon furcsa lesz, hogy holnap vasárnap és nekem nem kell 11:30-ra meetingre mennem a tornaterembe, nem kell 13:20-kor a kapunál ülni és várni a táborozóimat, bőröndöt kipakolni, ruhát számolni, fogat mosni, fürdetni, emelni, öltöztetni, etetni... minden ilyennek vége. Pedig már olyan jól belejöttem. Két táborozót fürdetni egyszerre (külön zuhanyzóban persze, de egy helyen), egyedül csinálni a transzfert, papírmunka...

Két nap múlva ilyenkor már Chicago közelében leszek. Három nap múlva pedig már nagyiéknál fogom tömni magam a csirkepaprikással meg a nokedlivel. Jah és persze vissza kell majd szoknom arra, hogy minden nap fürödjek - mert megtehetem. Még a gondolat is furcsa, hogy minden nap lesz időm meg energiám arra, hogy fürödjek :D

Mondjuk hogy a bőröndömbe meg a sporttáskámba hogy fogok beférni, azt még nem tudom :D De majd megoldom valahogy. Már nagyjából bepakoltam, de uh... lehetetlen küldetésnek tűnik :D

Jah: és megvannak a melltartóim. Olyan mérges vagyok. Nem hiszem el, hogy egész nyáron senki se találta meg az Irish Rose-ban, de Sarah meg Brenda mikor takarítottak ők igen. Ráköltöttem 50 dollárt az újakra erre az összes régi megvan. Szörnyű. Jó, persze, örülök, hogy megvannak, de akkor is. Na mindegy.

Röviden ennyi történt az elmúlt hetekben. Ma meg kitekertünk a strandra, napoztunk, aztán visszajöttünk vacsizni. Egy kis mozgás nem ártott :)

Mindenkivel máskor, de hamarosan találkozunk otthon!

Nem akarom itt hagyni a tábort!