Summary

Csak nem :D De igen :D Írok. Két napja végeztem. Tegnap pihentem. Ma pedig megpróbálom leírni mi történt július 25. után. 

8. hét

Kicsit szíven ütött, hogy lazán elfelejtettek rárakni a kabinlistára. Tehát pénteken még fogalmam sem volt róla, hogy hol fogok dolgozni, hova kell költöznöm. Mondjuk gondoltam, hogy relief leszek. Fel kellett költöznöm az Eagle 2. emeletére. Szörnyű. Elviselhetetlenül meleg van ott fenn. Az, hogy 3-4 ventillátor semmit sem ér. Első éjszaka még tudtam is ott aludni. Aztán mikor hétfőn hajnali 2-kor még mindig fent voltam, átmentem a DeGross Centerbe, mert ott legalább van légkondi. Utána meg átköltöztem a Spruceba a lányokhoz :D 

Amúgy tök jó hét volt. Camp Friendshipben reliefnek lenni tök jó. 79 táborozóm volt összesen az egy hét alatt. Bár azért nem kezdődött annyira jól. Hétfőn 12:30-kor kellett volna csak kezdenem, de nyilván nem fogok a kabinban ülni míg mások dolgoznak csak azért, mert én nem vagyok beosztva. Úgyhogy délelőtt kisegítettem a Sandpiperben. Ennek az lett a vége, hogy a tornateremben az egyik táborozó véletlenül úgy fejbegyűrt a kosárlabdával, hogy kaptam egy kisebb agyrázkódást és három napig fájt a fejem. Persze erre rátett az is, hogy délután ugye dolgoznom kellett, nem feküdhettem egész nap a Health Careben, és a kislányok még 3-szor fejbevágtak a labdával (véletlenül), fejbevágtak a hulla-hopp karikával, ráugrottak a fejemre és egy másik táborozó is fejbegyűrt még a kosárlabdával aznap. Szegény fejem :D A hét egyébként szuper volt, rengeteg táborozóval voltam és a szülinapom is pont a Camp Dancere esett, ráadásul akkor még time offom is volt, úgyhogy azzal táncoltam, akivel akartam :)

9. hét

Wasie. 11 táborozó. 5 kerekesszék, 5 seizure (roham). Nem volt elég 6 staff. Főleg az első két napon. Ráadásul volt egy csajszi, ADD-vel, aki az őrületbe kergetett, mert egyfolytában beszélt azon a hihetetlenül idegesítő, nyávogó hangján. Olyannyira, hogy megkérdeztem tőle, hogy megtudná-e tenni, hogy nem beszél egy percig. Elég undok dolog, de már nem bírtam tovább. De a hét további része azért sokkal jobban ment. Kaptam engedélyt a nővérektől, hogy emelhetem Jacki-t egyedül - kivéve a fürdésnél -, úgyhogy legalább nem kellett állandóan segítséget kérni. Ezen a héten egyébként már nagyon fáradt voltam, jól jött volna egy hét szünet, de tudtam, hogy nem lehet. Hétvégén is dolgoztam utána, kellett a pénz :D De laza hétvége volt. Meg kb én voltam Alley jobb keze, mert rajtunk kívül senki se tudta, hogy mit kell csinálni egy respite hétvégén. Még én mondtam meg a Village Leaderemnek, hogy mit kell csinálni. Ráadásul mindkét, egyenként két oldalas experience summarym hibátlan lett. Semmi nyelvtani vagy fogalmazásbeli hiba. Tökéletes volt :D 

10. hét - Getaway

Na hát ez valami szuper volt :D 8 táborozó, 2 counselor. Felügyelet nélkül lehetett őket hagyni, nem volt semmi papírmunka, semmi. Lazultunk egész héten. Kicsit egy hét szünet jellege volt. Kivéve az estéket. Volt egy táborozóm, Jim, akinek ahányszor felkel, rohama van, úgyhogy vele kellett aludni a szobában, felkelni, mikor felkel és persze menni a Health Care-be közölni az HMA-vel, hogy rohama volt. Aztán az utolsó nap majdnem szívinfarktust kaptunk a health care-esekkel, mert egy másik táborozómnak, Chrisnek nagyon hosszú rohama volt és megijedtünk. Főleg én először, mikor nézem: 5 perc, 6, 7, basszus, na akkor kiabáltam, hogy azonnal hívja valaki a nővért. Az alapprotokoll szerint ugyanis 10 percnél hívni kell a mentőt - ha a táborozónak nincs más a profiljában. Szerencsére nála nem kellett, de azért fél óra után, mert nem volt senki olyan hű de nyugodt. Telefonáltunk a gondozóknak is, aztán 46 perc 20 mp-nél vége lett. Nagy megkönnyebbülés. Úgyhogy bár egész nyáron nem láttam rohamot, az utolsó héten sikerült szépen bepótolni. A táborozóim egyébként szuperek voltak. Az egyikük volt nonverbal, de írni-olvasni tudott, úgyhogy ha kérdeztem valamit, akkor mutogatta a betűket a műanyag abc-jén.

Szóval jó hét volt. Csak kár hogy vége lett.

És a nyárnak is vége. El se hiszem. Mintha csak most érkeztem volna és máris üresek a kabinok. Jólesik pihenni, de nagyon furcsa lesz, hogy holnap vasárnap és nekem nem kell 11:30-ra meetingre mennem a tornaterembe, nem kell 13:20-kor a kapunál ülni és várni a táborozóimat, bőröndöt kipakolni, ruhát számolni, fogat mosni, fürdetni, emelni, öltöztetni, etetni... minden ilyennek vége.  Pedig már olyan jól belejöttem. Két táborozót fürdetni egyszerre (külön zuhanyzóban persze, de egy helyen), egyedül csinálni a transzfert, papírmunka...

Két nap múlva ilyenkor már Chicago közelében leszek. Három nap múlva pedig már nagyiéknál fogom tömni  magam a csirkepaprikással meg a nokedlivel. Jah és persze vissza kell majd szoknom arra, hogy minden nap fürödjek - mert megtehetem. Még a gondolat is furcsa, hogy minden nap lesz időm meg energiám arra, hogy fürödjek :D

Mondjuk hogy a bőröndömbe meg a sporttáskámba hogy fogok beférni, azt még nem tudom :D De majd megoldom valahogy. Már nagyjából bepakoltam, de uh... lehetetlen küldetésnek tűnik :D

Jah: és megvannak a melltartóim. Olyan mérges vagyok. Nem hiszem el, hogy egész nyáron senki se találta meg az Irish Rose-ban, de Sarah meg Brenda mikor takarítottak ők igen. Ráköltöttem 50 dollárt az újakra erre az összes régi megvan. Szörnyű. Jó, persze, örülök, hogy megvannak, de akkor is. Na mindegy.

Röviden ennyi történt az elmúlt hetekben. Ma meg kitekertünk a strandra, napoztunk, aztán visszajöttünk vacsizni. Egy kis mozgás nem ártott :)

Mindenkivel máskor, de hamarosan találkozunk otthon!

Nem akarom itt hagyni a tábort!

New Hope Village :)

Mert minél dilisebb vagy, annál jobb :D

Boldogság: alig vártam, hogy vissza jöjjön :))

és mert ezt is megcsináltam!

Mert megcsináltam!

Minigolf - kár, hogy az ütőt nem így kell fogni :D

Getaway hét

Hát azért egy kicsit felszedtem...

Emily

Halihó :))

Az utolsó hét New Hope-ban nagyon könnyű volt. Nyolc táborozó, 6 felügyelő = vakáció. Meg tündér volt mindenki. Felosztottuk, hogy ki mikor kel fel este ellenőrizni, ki kinek a diétájára figyeljen, stb. Jó buli volt. 

Aztán pénteken végre visszajöttünk Camp Friendshipbe :)))))) Hulla fáradt voltam, egész úton aludtam, mikor felkeltem, pont annak az útnak a végén voltunk, amin a tábor van. Egyből nem voltam fáradt :D Jó volt végre visszajönni.

Szombaton beugrottunk a plázába, Target-ba, bevásárolni, stb. Utána meg bankett. Tök jól sikerült. Mindenki tök csinos volt, ki volt öltözve. Furcsa volt a lányokat sminkben látni. Utána meg elmentünk Blake-hez. Ami itt történt az nagyjából titok - egyelőre, mert nem szeretnénk bajba kerülni. Alapjáraton nagyon jól éreztük magunkat, csak érdekes lett a vége...

Ez a hetem meg nagyon könnyű. Úgy volt, hogy helyettes felügyelő leszek, de végül egy pár csere miatt kaptam saját kabint. Hét táborozóm van és ketten vagyunk felügyelők. Úgyhogy nagyon könnyű dolgunk van. Különösebben viselkedésbeli problémák sincsenek, úgyhogy egy kis vakáció. Hárman közülük testvérek, ők a hétvégére is maradnak. Kaptam is új nevet a héten. Először Edward lettem, de mondtam, hogy inkább valami női nevet, ha lehet, úgyhogy most Emily vagyok :D Egyre többen szólítanak így, mert ez mindenkinek könnyebb. Az a táborozó kislány is, akit hazavitt az apukája New Hope-ból és most itt van. Ő emlékszik a nevemre meg arra is, hogy magyar vagyok, de megkérdezte, hogy szólíthat-e ő is inkább Emily-nek, mert szerinte az sokkal jobban illik hozzám :) Meg én is azt mondom mostmár mindenkinek, aki kérdezi.  Ebben mondjuk az a jó, hogy itt van megint az egyik táborozó haverom, aki meg Mirandának szólít :D Úgyhogy ő meg egy másik táborozó mindig Mirandat kiabál, a többiek Emilyt a felügyelők meg a rendes nevemet - természetesen mindenki más kiejtéssel :D

Hétvégén dolgozni fogok. Még nem tudom, hogy kivel, de már be vagyok osztva :) Ezért is írok most, mert tudom, hogy legközelebb jövőhéten leszek szabad, mikor szünetem van.

De most megyek is. Puszilok mindenkit otthon és az összes Kingának utólagosan is Boldog Névnapot! :))))

Emily

Élek :DD

Minden oké. Még élek, nem haltam meg. Csak múlthétvégén bementünk a McGregorba és ezen meg az alváson kívül nem volt másra időm. Most hétvégén meg nem volt net a táborban valamiért. Nade nézzük sorban. Azóta mióta New Hope-ban vagyok nem is írtam. 

Szóval New Hope. Ici-pici. Össz-vissz 3 kabin a táborozóknak. Nem dobtam hátast tőle, mikor megérkeztünk. Ráadásul rettenetesen sok bogár és szúnyog van (most sem hagynak gépelni). Borzasztó. Felkelsz és az első dolgod nem az, hogy fogat mosol, hanem, hogy befújod magad bogárirtóval vagy hogy kell ezt mondani magyarul. Pozitív dolgok: hétvégén lehet úszni a tóban életmentő nélkül, ha legalább ketten vagytok, van konyha, hűtő és mosoda minden kabinban. Én vagyok az egyetlen, aki utálja a légkondit és Rachaelön kívül én vagyok az egyetlen, aki mind a 3 hetét az egyetlen olyan kabinban (Eagle's Nest) tölti, ahol van légkondi. Fagyhalál. A kanapén alszok minden este a nappaliban, mert egyrészt itt nincs olyan hideg, másrészt baromi kényelmes a kanapé :DD

Najó, első hét. Relief counselor voltam. Azaz az volt a feladatom, hogy helyettesítsem a felügyelőket, akik a 6 órás szabadidejüket töltik. Borzalmas. Szörnyű. Rémes. Soha többet nem akarom csinálni. Nem voltak saját táborozóim. Minden táborozóval dolgoztam, mindenkivel töltöttem egy kis időt, de nem ismertem őket. Úgyhogy ez a hét kb ki is merült ennyiben :D Egyáltalán nem élveztem, egyfolytában csak aludni akartam. 

Hétvégén, vagyis szombaton meg bementünk McGregorba boltba meg vacsizni. Úgyhogy végre valahára vannak melltartóim (merthogy valaki ellopta a melltartóimat - komolyan nem értem, kinek kellenek, senki nem tudja hordani őket, olyan picik, de mindegy) és vettem a kedvenc édességemből természetesen - Twizzlers :DDDDDDDDDDD nyami :D Elmentünk vacsizni, beugrottunk a Dairy Queenbe egy fagyira (Mint Oreo Blizzard - yummmi) aztán visszajöttünk.

Második héten meg már voltak táborozóim :D Szuper volt. Bár vasárnap először egy kicsit kiakadtunk meg betojtunk. Ugyanis összecserélődtek a táborozók Camp Friendship és New Hope között és egyszer csak megjelent egy táborozó, akinek nem tudtunk a létezéséről. A mi táborozónk a Camp Friendshipbe ment. Jó kis kavarodás. Ennek az adminisztratív, stb része engem nem érint, nem is érdekel, csakhogy óriási különbség volt a két táborozó között. Ugyanis a majdnem 100%-ban önálló táborozó helyett kaptunk egy olyan táborozót, aki kb 95%-ban vak, egyáltalán nem tud mozogni - az egyetlen mozgása a beszéd és a rágás. Ráadásul kb 90-100 kg közötti. És persze nem tudtunk róla az ég világon semmit, mert nem volt meg nekünk a jelentkezési lapja. Később kaptunk instrukciókat, miután egy párszor hazatelefonáltunk. De persze a szöges ellenkezője volt annak, mint ahogy a gondozók viselkedtek vele, mikor itt hagyták. Ugyanis egyfolytában káromkodott és ők rászóltak, hogy ez nem helyes, nem használunk ilyen szavakat, stb. Aztán mikor telefonáltunk a sok káromkodás miatt, közölték, hogy ne merészeljünk rászólni, mert ők sose szólnak rá, bármit mond (káromkodás, meg akarok halni, sírni fogok) csak ignoráljuk. Persze onnantól kezdve ezt csináltuk. Hányszor hallgattam, hogy "Fuck off bitch!" "Fuck me bitch!" (Húzz a picsába te szuka! és társai). Reakció: Légy óvatos, itt az újabb falat kaja, ott van a nyelveden, rágd meg, aztán nyeld le. Érdekes hét volt. De megoldottuk. Will, a 18 éves felügyelő óriási segítség volt. Nélküle egyszerűen képtelenek voltunk őt kivenni a tolószékből vagy oda visszarakni. Neki rengeteg tapasztalat van, mert a bátyjának 3 éve autóbalesete volt és azóta tolószéket használ, úgyhogy ő tökéletesen tudja, hogy kell emelni, stb. Egyébként nem volt egy könnyű hét, mert 10 táborozónk volt 5 felügyelőre. Ezzel alapjáraton nem is lenne baj, csakhogy a 10-ből 4-hez kell egy felügyelő, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve egy felügyelőre jut a többi 6. Nem mondom, hogy túl sokat aludtam a kétóránkénti újrapozicionálások és "balesetek" miatt - ami ugye maga után von egy zuhanyt és egy takarítást. Vagyis egy zuhany/ éjszaka és 3 kabintakarítás/éjszaka. De imádtam a táborozóimat: valaki nagyarc, valaki cuki kis mininagyapa vagy épp lenyűgöző a memóriája. Szóval szuper volt. Viszont elkövettem egy nagy hibát, vagyis kettőt. Az egyik táborozóm PKU diétán van (fogalmam sincs mi az, a szakács dolga) és én véletlenül  diétás kólát adtam neki, pedig diétásat nem ihat. Szuper. A másik: nem volt minden a gyümölcs tacohoz, úgyhogy kitaláltam, hogy fűzzünk csokit és csak mártogassuk bele a gyümölcsöt. Ez mind szép és jó, minden felügyelő és táborozó imádta. Csakhogy almát adtam egy táborozónak, akiről 2 perc múlva kiderült, hogy allergiás rá. Szerencsére nem úgy, hogy elkezdett fulladni, hanem Jess szólt, hogy lehet nem ártana megnézni a karperecét, hogy mire allergiás. És hát igen. Az almára. És már két harapást evett. Hívni a nővért, a gondozókat. De végül nem lett semmi baj, nincs olyan komoly allergiája. Meg amúgy is az első dolgom volt csekkolni a jelentkezési lapját és láttam, hogy nincs epi-penje, tehát nem lehet halálos a dolog. De azért kiakadtam rendesen. Nem tudom, hogy csinálhattam ilyet. Csak az járt a fejemben, hogy laktóz intoleráns, úgyhogy az ő csokijába nem teszek vajat.

De sajnos ez a hét is véget ért. Hétvégére pedig itt maradtam a táborban. Délig aludtam, napoztam. Aztán gondoltam adok valami életjelet magamról, de nem volt net a táborban, úgyhogy ez kimaradt. Mivel jobbat nem találtam, kitakarítottam a kabint, kimostam mindent, összehajtogattam, rendszereztem, stb. Pénteken Molly megmutatta hogy kell ellátni az állatokat, úgyhogy szombat este meg vasárnap reggel már egyedül csináltam. Ja igen, mert, hogy azok is vannak. Négy kecske, 4 bárány, két nyúl meg két hülye galamb. Etetés, itatás, bezárás/kiengedés, takarítás. Este 20, reggel 30 perc. Úgyhogy itt tényleg nem ülök a fenekemen egész nap és csinálom a semmit. 

A harmadik hét meg. Úgy volt, hogy 10 táborozónk lesz és 6 staff. Ehelyett egyelőre van 8. Ugyanis az egyik lányt hazavitték a szülei, mert nem tetszett nekik, hogy idősek is vannak, a másik táborozónak meg elírták a naptárat a szülei és nem hozták el. Úgyhogy most egész kényelmes. A vasárnapom egyébként úgy kezdődött, hogy 7:50-kor keltem, 8:10-re már fel voltam öltözve, smink készen volt. Lementem ellátni az állatokat aztán Miriammel és Dellel elmentünk 9:30-ra a templomba. Kíváncsi voltam, milyen itt egy vasárnapi mise. Hát össze se lehet hasonlítani az otthonival. A lelkész választott egy részt a Bibliából és mindig más olvasta fel - mindig, aki akarta. Közösen énekeltünk és ha valaki szeretett volna elénekelni egy imát vagy valamit, akkor azt énekeltük. Egyébként én is felolvastam egy részt :)) A lelkész mondta, hogy érdekes volt hallgatni a kiejtésemet és megkérdezte, hogy honnan jöttem. Hát most már tudja, hogy van olyan ország, hogy Magyarország :D Kb 45 perc volt, de egyáltalán nem tűnt annyinak, kb 15 percnek éreztem maximum. Ellentétben az otthoni misékkel, ahol már 10 perc után úgy érzem, hogy egy órája ott ülök. 

Na mindegy. Szóval ez történt velem az elmúlt két hétben. Ez az utolsó hetem New Hope-ban, aztán mehetek vissza Camp Friendshipbe. Már alig várom. Csak az a baj, hogy a nyárnak lassan vége és a tábornak lassan vége...

Nade megyek mostmár, mert 1:48 van, hajnal és aludnom is kéne, mert fel is kéne kelni. Csak még megcsináltam Molly K. helyett egy on-call esetet (hamár úgyis ébren vagyok, minek keltsem fel), meg megcsináltam Molly O. helyett az 1:30-as ellenőrzést, mert képtelen volt felkelni az ébresztőjére, én meg úgyis ébren vagyok ugye. Amúgy sem kellett csinálni semmit, úgyhogy 1 perc volt kivételesen (de csak, mert 15 perccel előtte az egyik táborozót már elrendeztem).

Na megyek aludni, csak gondoltam szólok, hogy még élek és még mindig minden egyes másodpercét élvezem :)))))

Pusziiii :)))

Marriott

3. hét

Kabin: Minnesota Loon

Férőhely: 2 staff szoba 4 emeletes ággyal, 18 táborozó ágy

Táborozók: 7 fő

Felügyelők: 4 fő + 1 fő program staff + 1 orientációt csináló felügyelő (akinek egyébként az apukája magyar)

Önkéntesek: 2 fantasztikus LIT

Ez volt eddig a legkönnyebb hetem. Volt 3 tolószékes és egy járókeretes táborozónk, azért kellett ennyi staff. Viszont nem voltak viselkedésbeli problémák. Most volt először kerekesszékes táborozóm meg olyan, akinek mindenben segítség kell. Vasárnap meg is kellett fürdetnem az egyiküket. El nem tudtam képzelni, hogy hogy fogok mindent megcsinálni a Health Care (~ egészség központ) fürdőszobájában, ahol ugye nincs ágy. Aztán eszembe jutott, hogy nem lesz itt semmi baj, mert Lucas az HMA-nk (ő hozza a gyógyszereket, stb), neki ez a második éve meg amúgy is ápolónak tanul, majd ő segít. Csak persze még javában ment a Check in, jöttek a táborozók, úgyhogy nem ért rá. Szerencsére az önkéntesek irányítója, Niki segített megoldani a dolgot. Azóta meg már úgy beletanultam. Simán megtudom csinálni az egyszemélyes transzfert, egyedül öltöztettem át, stb. Az egyetlen dolog, amit nem egyedül csináltam, az a fürdetés, mert tólószékes táborozót, akit nekünk kell kiemelni a székéből, nem fürdethetünk egyedül. És egész héten állva ettem. Valószínűleg én vagyok az egyetlen, de képtelen vagyok úgy etetni valakit, hogy ott ülök mellette. Nekem csak úgy megy ha a jobb oldalán állok.

Az egész hét nagyon jó volt. Imádtam a táborozóimat - természetesen. Tündér volt mindegyik. Az egyik egyfolytában kukucsosat játszott :D és az volt a legjobb az egészben, hogy a többi táborozó is beszállt a játékba :))

Kedden meg kosaraztunk 8-an. Vagyis ők kosaraztak én meg játszottam a labdával, ez egy jobb megfogalmazás. Rajtam kívül mindenki kosárlabda-játékos volt középsuliban én meg most játszottam először... :D Leginkább próbáltam megakadályozni, hogy az ellenfél labdához jusson, passzoljon, figyeltem a lepattanó labdát, stb. Nem tudom, milyen indíttatásból, de párszor megpróbáltam lefutni Lucast (mikor senki nem volt a térfelünkön és ő megszerezte a labdát) meg elvenni tőle a labdát - ami egyébként esélytelen :D A második próbálkozásomnál meg egy másodperccel gyorsabb volt, mint én, úgyhogy ahelyett, hogy a labdát ütöttem volna, kapott egy jó nagyot a karjára. Utána pedig hallgathattam egy fél órán keresztül, hogy milyen veszélyesen játszok :P De megnyertük mindkét meccset :DD Jól kifáradtam, mert 45 percen keresztül rohangáltam. De nagyon jól esett, jó kikapcsolódás volt.

Tegnap pedig Ildi szülinapja volt. Úgy ünnepeltük meg, hogy bementünk Minneapolisba bulizni este és szombat délelőtt jöttünk haza. Az este publikus részei: torta ízesítésű vodkát ittunk, voltunk két bárban, és a Marriottban aludtunk. Amikor mondták a csajok, hogy Alex intézett egy ingyen szobát egy hotelban eszembe nem jutott, hogy az a hotel a Marriott lesz. Nem gondoltam volna, hogy valaha is el fogok tölteni egy estét ott. Kb 80.000 Ft egy éjszaka. Ezt is megéltük :D A buli egyébként nagyon jó volt, sikerült szuperül megünnepelni Ildit :)) Jah, és kiderült, hogy nem éppen józan állapotban jobban megy a jelnyelvvel való kommunikálás, mint józanul :D

Holnap pedig irány New Hope. Ott nincs wifi, úgyhogy hétközben nem valószínű, hogy gépnél leszek, plusz ha csak a tábori gépeket lehet használni, akkor 3 hétig nem tudok majd skypeozni. 

Puszi

2 hét és egy hétvége

Na akkor nézzük, mi is történt nagyjából az elmúlt két hétben :)

1. hét

Kabin: Maple

Férőhely: 1 staff szoba 1 emeletes ággyal, 2 szoba a táborozóknak 2 és 3 ágyas

Táborozók: 4 fő

Felügyelők: 4 fő

Önkéntesek: 0 fő :/

Eredmény: 2 staffnak az Eagle-ben kell aludnia.

Nagyon jó hét volt egyébként. Mind a 4 táborozóra emlékeztem tavalyról. Az egyiket pedig kifejezetten szerettem, úgyhogy elég sok időt töltöttem vele. Nem mondom, hogy könnyű hét volt. Nem véletlenül volt annyi felügyelő, mint táborozó. Az egyetlen dolog, amit nem szerettem, hogy nem aludhattam mindig a kabinban, mert nem volt elég hely. Bár szerencsére az utolsó estén sikerült meggyőzni Mollyt, hogy nem fogok felébredni, ha a táborozók felkelnek, úgyhogy bent aludhattam az emeletes ágy tetején. Merthogy úgy működött a dolog, hogy éjszakánként váltogattuk egymást, minden éjszaka másik két ember volt az "on call person". Vagyis az, aki bent alszik a kabinban a táborozókkal és felkel, ha ők felkelnek. Egyikünk bent aludt az egyik táborozó-szobában az ágyon, a másikunk pedig egy matracon az ajtó előtt. Erre azért van mindig szükség, mert csak így vesszük észre tutira, ha egy táborozó ki akar menni a kabinból. Mondjuk én kétszer aludtam bent a szobában. Első éjszaka mondjuk semmit nem aludtunk Mollyval, mert nagy vihar volt és az egyik táborozónk nagyon félt, a másik kettő meg sosem alszik az első éjszaka. Meg is kaptuk a másnak délelőttöt. Ebédig aludhattunk. A másik "on call" éjszakámon meg nem keltem fel. Az egyik táborozóm felébredt - a mellettem lévő ágyon és elég nagy zajt csapott. Lauren jött be kintről szólni, hogy kelljek már fel, mert nem tud egyszerre két külön szobában lévő táborozóval foglalkozni...

Rengeteget röhögtünk egész héten. Vannak dolgok, amin vagy sírsz vagy röhögsz. Hát volt, hogy szakadtunk a röhögéstől. Óriási segítség. Az tuti, hogy azt a hetet egyikünk se fogja elfelejteni :D Hihetetlen volt. És minden percét élveztem. Olyan trükkáradatot vetettünk be a hét folyamán :D Nem mindenkit könnyű rávenni arra, hogy menjetek fürdeni, hadd mossam meg a fogadat, ideje borotválkozni, kelj fel, át kell öltözni, még nem feküdhetsz le, megyünk enni, stb. De mindent megoldottunk. Bár nem indult ennyire könnyen. Kellett 2 nap, mire belejöttünk. Az egyik ebédnél például 7 felügyelő kellett a 4 táborozóhoz, mert csak így bírtunk velük. Aztán meg nagy fordulat és tökéletesen tudtunk kezelni minden új helyzetet.

És naná, hogy sírtam pénteken. Egy egész hetet töltünk velük és aztán egyszer csak elmennek. Egy másodperc és már nincsenek is itt. Előtte pedig velük vagyunk minden másodpercben, mindent velük csinálunk. Utálom a pénteket.

Hétvége

Volt 2,5 óra szünetem kb. pénteken. 18:30-kor pedig megérkezett a hétvégi táborozóm. Egy édes, tündéri 8 éves kissrác. Hihetetlen nagy energiával és folyamatos vigyorral az arcán. És persze egész hétvégén az volt a célja, hogy megszökjön előlem. Őszintén szólva egy párszor sikerült is neki, állandóan a szívbajt hozta rám. 

Szombaton meg reggeli után az első program állatetetés volt az erdőben. Sikerült elvinnem oda :D csak után meg nem akart visszajönni. Ami nem baj, ott lehet maradni. Csak elkezdett szakadni az eső. Ami őt nem zavarta, viszont nem maradhatunk kint a viharban. Szerencsére kis apró, úgyhogy csak felkaptam és úgy csináltam, mintha lovacskáznánk. Mire elértük a csatornát, ami összeköti a föld alatt a tábort az erdővel már annyira esett, hogy nem tudtunk kijönni. Gondoltam nem baj, legalább fedett helyen vagyunk. Aha. Persze. Csakhogy az egész lejt. Úgyhogy minden víz oda folyt be, már bokáig álltunk a vízben. Ő meg maradni akart, mert élvezte - ugyanis imádja a vizet és imád pancsolni. Nagy nehezen sikerült ölbe venni és beszaladtam vele a tornaterembe. Az irodából meg hoztam neki is meg magamnak is staff pólót. Még jó, hogy kaptam walkie talkie-t  a hétvégére.

A hétvége egyébként azzal telt, hogy rohangáltam vele, hintáztam meg csúszdáztam vele. És természetesen nem keltem fel éjszaka, mikor felkelt. Egyszer majdnem kiment a kabinból, csak pont meghallottam a kilincs kattanását. Abban a pillanatban zártam kulcsra az ajtót. 

A lényeg: jól sikerült nagyon. Csak a hétvégi papírmunka nehezebb. Mert ilyenkor részletesen le kell írni, hogy mit csinált. Konkrétan másfél oldalas fogalmazás. De megcsináltam. Egyedül. Szótár és fordító nélkül. És azt mondták, hogy kb 3 kis hibát találtak benne. Nem is rossz :D

2. hét

Kabin: Goldfinch
Férőhely: 2 staff szoba 4 emeletes ággyal, 5 3 ágyas szoba a táborozóknak plusz 3 ágy a folyosón
Táborozók: 9 fő
Felügyelők: 4 fő + 1 fő program staff
Önkéntesek: 2 LIT, 1 CIT (nem mintha olyan nagy segítséget jelentettek volna)

Mind a 9 táborozóra emlékeztem egyébként tavalyról. Nagyon arattunk egyébként a héten. Minden táborozónk először 9:30-ra ágyban volt, utolsó két este pedig már 9-re. El se akartam hinni. Egyszer voltam "on call" és egyáltalán nem keltem fel. Egyszer sem. Azt nem tudom, hogy a táborozók felkeltek-e, de én nem :DD

Minden program elmentünk velük. Erdei séta, traktorozás, hajókázás (a két legjobb dolog az ebéd utáni pihenő mellett, mert ezek azt jelentik, hogy 1 órán keresztül csak ülünk és pihenhetünk), karkötő készítés, gyöngyözés, medúza készítés papírtányérból, piknik, hamburger sütés, körömlakkozás, beöltözés, úszás. Az úszást különösen élvezték. Csak az egyik táborozónk tudott úszni, úgyhogy másik kettőt pedig felvettem az ölembe és így úsztak a hátukon. Ennyi mosolyt és nevetést :))) És ölelést meg puszit, amit cserébe kaptam :))

Egyedül a péntek nem sikerült túl jól. Kihajóztunk a szigetre és az egyik táborozó bekattant. Ordibált, szitkozódott, úgy ordibált velem, hogy nekinyomta a homlokát az enyémnek. Hagytam, mert ez a legjobb, amit ilyenkor tehetünk. Aztán gondolt egyet és homlokon vágott. Mondtam neki, hogy ez nagyon csúnya dolog és ilyet nem szabad csinálni, úgyhogy most mindannyian felállunk, beszállunk a hajóba és visszamegyünk a táborba. Persze a kabinban megint bekattant. Annyira, hogy ki kellett vinni a többieket. A vége az lett, hogy minden felügyelőt megütött, megrúgott a kabinban csak a nővért nem. Neki kellett, hogy szorítsuk az ajtónak és le kellett fognunk. Az a szerencse, hogy tényleg jól kiképeztek minket ezekre a helyzetekre. Nem is gondolkoztunk, csak ösztönösen tettük a dolgunkat. Azért sajnálom, hogy használnom kellett már két technikát is. De ez a tábor velejárója. Végül egyébként magától lenyugodott és sikerült elmennünk az ebédlőbe pizzázni és fagyizni.

Mondjuk már nagyon kimerültek voltunk mindannyian tegnap. Kb mindenki csak arra várt, hogy mikor feküdhet le, én meg arra, hogy bőgjek egy jót. Ezt nem akartam a táborozók meg a szüleik/gondviselőik előtt. De nem jött össze, mert még mindig utálom, hogy pénteken elmennek, úgyhogy jól kisírtam a szememet. Egy idő után már nem is bírtam. Megkerestem az egyik táborozót, akit nagyon szeretek és tudtam, hogy hol hintázik a felügyelőjével. Csak ott voltam vele egy fél órát. Fogtam a kezét, csikiztem, ha kérte a végén meg még megvakartatta velem a szúnyogcsípését XDDD Egyem meg. Annyira szeretem. Olyan mint egy édes mackó. Hatásos volt. Meg legalább beszélgettem Tommal (a felügyelője), ez elterelte kicsit a figyelmemet.

Aztán mindenki elment, megvoltak a hét végi megbeszélések, vacsora, költözés az új kabinba (Minnesota Loon).

Este pedig kimentünk a lányokkal meg két felügyelő sráccal a bárba sörözni. Hajnali egykor kerültem ágyba. Sebaj. Ez már nagyon kellett. Mondjuk a ma reggeli fürdés még jobban kellett. Mert hiába lett volna időm a héten minden nap zuhanyozni, energiám az nem volt.

Na, ennyi mára. Ez az elmúlt két hetem. Remélem mindent bepótoltam. Jövőhét vasárnap megyünk New Hopeba. Ezért is voltam annyira ki tegnap. Mert baromira nem akarok elmenni. De ez van. 3 hét aztán jöhetek vissza. Alig várom, hogy visszajöjjek pedig még el se mentem.

Legközelebb jövőhét pénteken-szombaton leszek szabad. Akkor fogok megint írni.

Puszi mindenkinek :))

Dead :)))

Uh. Hulla vagyok. Viszont nagyon jó volt a hétvége. Elfáradtam, mert nem aludtam túl sokat tegnap este. Reggelre egy kanapén aludtam a kissráccal :D 

Az egész hét nagyon jó volt egyébként, szuper jól éreztem magam a táborozóimmal. Írnék még, de semmi erőm nincsen. Majd jövőhét hétvégén bepótolok mindent. Most csak jelezni akartam, hogy élek és minden oké.

Most még van fél órám az egyórás szünetemből aztán megyek kipakolni az új táborozókat.

Puszi mindenkinek :))

Még élek

Halihó mindenkinek!

Mást nem nagyon írhatok, csak, hogy még élek és minden a legnagyobb rendben. Mivel a napjaim 100%-át a táborozók töltik ki, nem mondhatom el, hogy mi volt. 

Hétvégén dolgozni fogok, ha minden igaz, egy kislányt kapok. Ez annyit tesz, hogy nem leszek elérhető hétvégén sem.

Nagyi: utólagosan is Nagyon Boldog Névnapot! :)))

Puszi :))