2 hét és egy hétvége

Na akkor nézzük, mi is történt nagyjából az elmúlt két hétben :)

1. hét

Kabin: Maple

Férőhely: 1 staff szoba 1 emeletes ággyal, 2 szoba a táborozóknak 2 és 3 ágyas

Táborozók: 4 fő

Felügyelők: 4 fő

Önkéntesek: 0 fő :/

Eredmény: 2 staffnak az Eagle-ben kell aludnia.

Nagyon jó hét volt egyébként. Mind a 4 táborozóra emlékeztem tavalyról. Az egyiket pedig kifejezetten szerettem, úgyhogy elég sok időt töltöttem vele. Nem mondom, hogy könnyű hét volt. Nem véletlenül volt annyi felügyelő, mint táborozó. Az egyetlen dolog, amit nem szerettem, hogy nem aludhattam mindig a kabinban, mert nem volt elég hely. Bár szerencsére az utolsó estén sikerült meggyőzni Mollyt, hogy nem fogok felébredni, ha a táborozók felkelnek, úgyhogy bent aludhattam az emeletes ágy tetején. Merthogy úgy működött a dolog, hogy éjszakánként váltogattuk egymást, minden éjszaka másik két ember volt az "on call person". Vagyis az, aki bent alszik a kabinban a táborozókkal és felkel, ha ők felkelnek. Egyikünk bent aludt az egyik táborozó-szobában az ágyon, a másikunk pedig egy matracon az ajtó előtt. Erre azért van mindig szükség, mert csak így vesszük észre tutira, ha egy táborozó ki akar menni a kabinból. Mondjuk én kétszer aludtam bent a szobában. Első éjszaka mondjuk semmit nem aludtunk Mollyval, mert nagy vihar volt és az egyik táborozónk nagyon félt, a másik kettő meg sosem alszik az első éjszaka. Meg is kaptuk a másnak délelőttöt. Ebédig aludhattunk. A másik "on call" éjszakámon meg nem keltem fel. Az egyik táborozóm felébredt - a mellettem lévő ágyon és elég nagy zajt csapott. Lauren jött be kintről szólni, hogy kelljek már fel, mert nem tud egyszerre két külön szobában lévő táborozóval foglalkozni...

Rengeteget röhögtünk egész héten. Vannak dolgok, amin vagy sírsz vagy röhögsz. Hát volt, hogy szakadtunk a röhögéstől. Óriási segítség. Az tuti, hogy azt a hetet egyikünk se fogja elfelejteni :D Hihetetlen volt. És minden percét élveztem. Olyan trükkáradatot vetettünk be a hét folyamán :D Nem mindenkit könnyű rávenni arra, hogy menjetek fürdeni, hadd mossam meg a fogadat, ideje borotválkozni, kelj fel, át kell öltözni, még nem feküdhetsz le, megyünk enni, stb. De mindent megoldottunk. Bár nem indult ennyire könnyen. Kellett 2 nap, mire belejöttünk. Az egyik ebédnél például 7 felügyelő kellett a 4 táborozóhoz, mert csak így bírtunk velük. Aztán meg nagy fordulat és tökéletesen tudtunk kezelni minden új helyzetet.

És naná, hogy sírtam pénteken. Egy egész hetet töltünk velük és aztán egyszer csak elmennek. Egy másodperc és már nincsenek is itt. Előtte pedig velük vagyunk minden másodpercben, mindent velük csinálunk. Utálom a pénteket.

Hétvége

Volt 2,5 óra szünetem kb. pénteken. 18:30-kor pedig megérkezett a hétvégi táborozóm. Egy édes, tündéri 8 éves kissrác. Hihetetlen nagy energiával és folyamatos vigyorral az arcán. És persze egész hétvégén az volt a célja, hogy megszökjön előlem. Őszintén szólva egy párszor sikerült is neki, állandóan a szívbajt hozta rám. 

Szombaton meg reggeli után az első program állatetetés volt az erdőben. Sikerült elvinnem oda :D csak után meg nem akart visszajönni. Ami nem baj, ott lehet maradni. Csak elkezdett szakadni az eső. Ami őt nem zavarta, viszont nem maradhatunk kint a viharban. Szerencsére kis apró, úgyhogy csak felkaptam és úgy csináltam, mintha lovacskáznánk. Mire elértük a csatornát, ami összeköti a föld alatt a tábort az erdővel már annyira esett, hogy nem tudtunk kijönni. Gondoltam nem baj, legalább fedett helyen vagyunk. Aha. Persze. Csakhogy az egész lejt. Úgyhogy minden víz oda folyt be, már bokáig álltunk a vízben. Ő meg maradni akart, mert élvezte - ugyanis imádja a vizet és imád pancsolni. Nagy nehezen sikerült ölbe venni és beszaladtam vele a tornaterembe. Az irodából meg hoztam neki is meg magamnak is staff pólót. Még jó, hogy kaptam walkie talkie-t  a hétvégére.

A hétvége egyébként azzal telt, hogy rohangáltam vele, hintáztam meg csúszdáztam vele. És természetesen nem keltem fel éjszaka, mikor felkelt. Egyszer majdnem kiment a kabinból, csak pont meghallottam a kilincs kattanását. Abban a pillanatban zártam kulcsra az ajtót. 

A lényeg: jól sikerült nagyon. Csak a hétvégi papírmunka nehezebb. Mert ilyenkor részletesen le kell írni, hogy mit csinált. Konkrétan másfél oldalas fogalmazás. De megcsináltam. Egyedül. Szótár és fordító nélkül. És azt mondták, hogy kb 3 kis hibát találtak benne. Nem is rossz :D

2. hét

Kabin: Goldfinch
Férőhely: 2 staff szoba 4 emeletes ággyal, 5 3 ágyas szoba a táborozóknak plusz 3 ágy a folyosón
Táborozók: 9 fő
Felügyelők: 4 fő + 1 fő program staff
Önkéntesek: 2 LIT, 1 CIT (nem mintha olyan nagy segítséget jelentettek volna)

Mind a 9 táborozóra emlékeztem egyébként tavalyról. Nagyon arattunk egyébként a héten. Minden táborozónk először 9:30-ra ágyban volt, utolsó két este pedig már 9-re. El se akartam hinni. Egyszer voltam "on call" és egyáltalán nem keltem fel. Egyszer sem. Azt nem tudom, hogy a táborozók felkeltek-e, de én nem :DD

Minden program elmentünk velük. Erdei séta, traktorozás, hajókázás (a két legjobb dolog az ebéd utáni pihenő mellett, mert ezek azt jelentik, hogy 1 órán keresztül csak ülünk és pihenhetünk), karkötő készítés, gyöngyözés, medúza készítés papírtányérból, piknik, hamburger sütés, körömlakkozás, beöltözés, úszás. Az úszást különösen élvezték. Csak az egyik táborozónk tudott úszni, úgyhogy másik kettőt pedig felvettem az ölembe és így úsztak a hátukon. Ennyi mosolyt és nevetést :))) És ölelést meg puszit, amit cserébe kaptam :))

Egyedül a péntek nem sikerült túl jól. Kihajóztunk a szigetre és az egyik táborozó bekattant. Ordibált, szitkozódott, úgy ordibált velem, hogy nekinyomta a homlokát az enyémnek. Hagytam, mert ez a legjobb, amit ilyenkor tehetünk. Aztán gondolt egyet és homlokon vágott. Mondtam neki, hogy ez nagyon csúnya dolog és ilyet nem szabad csinálni, úgyhogy most mindannyian felállunk, beszállunk a hajóba és visszamegyünk a táborba. Persze a kabinban megint bekattant. Annyira, hogy ki kellett vinni a többieket. A vége az lett, hogy minden felügyelőt megütött, megrúgott a kabinban csak a nővért nem. Neki kellett, hogy szorítsuk az ajtónak és le kellett fognunk. Az a szerencse, hogy tényleg jól kiképeztek minket ezekre a helyzetekre. Nem is gondolkoztunk, csak ösztönösen tettük a dolgunkat. Azért sajnálom, hogy használnom kellett már két technikát is. De ez a tábor velejárója. Végül egyébként magától lenyugodott és sikerült elmennünk az ebédlőbe pizzázni és fagyizni.

Mondjuk már nagyon kimerültek voltunk mindannyian tegnap. Kb mindenki csak arra várt, hogy mikor feküdhet le, én meg arra, hogy bőgjek egy jót. Ezt nem akartam a táborozók meg a szüleik/gondviselőik előtt. De nem jött össze, mert még mindig utálom, hogy pénteken elmennek, úgyhogy jól kisírtam a szememet. Egy idő után már nem is bírtam. Megkerestem az egyik táborozót, akit nagyon szeretek és tudtam, hogy hol hintázik a felügyelőjével. Csak ott voltam vele egy fél órát. Fogtam a kezét, csikiztem, ha kérte a végén meg még megvakartatta velem a szúnyogcsípését XDDD Egyem meg. Annyira szeretem. Olyan mint egy édes mackó. Hatásos volt. Meg legalább beszélgettem Tommal (a felügyelője), ez elterelte kicsit a figyelmemet.

Aztán mindenki elment, megvoltak a hét végi megbeszélések, vacsora, költözés az új kabinba (Minnesota Loon).

Este pedig kimentünk a lányokkal meg két felügyelő sráccal a bárba sörözni. Hajnali egykor kerültem ágyba. Sebaj. Ez már nagyon kellett. Mondjuk a ma reggeli fürdés még jobban kellett. Mert hiába lett volna időm a héten minden nap zuhanyozni, energiám az nem volt.

Na, ennyi mára. Ez az elmúlt két hetem. Remélem mindent bepótoltam. Jövőhét vasárnap megyünk New Hopeba. Ezért is voltam annyira ki tegnap. Mert baromira nem akarok elmenni. De ez van. 3 hét aztán jöhetek vissza. Alig várom, hogy visszajöjjek pedig még el se mentem.

Legközelebb jövőhét pénteken-szombaton leszek szabad. Akkor fogok megint írni.

Puszi mindenkinek :))