Summary

Csak nem :D De igen :D Írok. Két napja végeztem. Tegnap pihentem. Ma pedig megpróbálom leírni mi történt július 25. után. 

8. hét

Kicsit szíven ütött, hogy lazán elfelejtettek rárakni a kabinlistára. Tehát pénteken még fogalmam sem volt róla, hogy hol fogok dolgozni, hova kell költöznöm. Mondjuk gondoltam, hogy relief leszek. Fel kellett költöznöm az Eagle 2. emeletére. Szörnyű. Elviselhetetlenül meleg van ott fenn. Az, hogy 3-4 ventillátor semmit sem ér. Első éjszaka még tudtam is ott aludni. Aztán mikor hétfőn hajnali 2-kor még mindig fent voltam, átmentem a DeGross Centerbe, mert ott legalább van légkondi. Utána meg átköltöztem a Spruceba a lányokhoz :D 

Amúgy tök jó hét volt. Camp Friendshipben reliefnek lenni tök jó. 79 táborozóm volt összesen az egy hét alatt. Bár azért nem kezdődött annyira jól. Hétfőn 12:30-kor kellett volna csak kezdenem, de nyilván nem fogok a kabinban ülni míg mások dolgoznak csak azért, mert én nem vagyok beosztva. Úgyhogy délelőtt kisegítettem a Sandpiperben. Ennek az lett a vége, hogy a tornateremben az egyik táborozó véletlenül úgy fejbegyűrt a kosárlabdával, hogy kaptam egy kisebb agyrázkódást és három napig fájt a fejem. Persze erre rátett az is, hogy délután ugye dolgoznom kellett, nem feküdhettem egész nap a Health Careben, és a kislányok még 3-szor fejbevágtak a labdával (véletlenül), fejbevágtak a hulla-hopp karikával, ráugrottak a fejemre és egy másik táborozó is fejbegyűrt még a kosárlabdával aznap. Szegény fejem :D A hét egyébként szuper volt, rengeteg táborozóval voltam és a szülinapom is pont a Camp Dancere esett, ráadásul akkor még time offom is volt, úgyhogy azzal táncoltam, akivel akartam :)

9. hét

Wasie. 11 táborozó. 5 kerekesszék, 5 seizure (roham). Nem volt elég 6 staff. Főleg az első két napon. Ráadásul volt egy csajszi, ADD-vel, aki az őrületbe kergetett, mert egyfolytában beszélt azon a hihetetlenül idegesítő, nyávogó hangján. Olyannyira, hogy megkérdeztem tőle, hogy megtudná-e tenni, hogy nem beszél egy percig. Elég undok dolog, de már nem bírtam tovább. De a hét további része azért sokkal jobban ment. Kaptam engedélyt a nővérektől, hogy emelhetem Jacki-t egyedül - kivéve a fürdésnél -, úgyhogy legalább nem kellett állandóan segítséget kérni. Ezen a héten egyébként már nagyon fáradt voltam, jól jött volna egy hét szünet, de tudtam, hogy nem lehet. Hétvégén is dolgoztam utána, kellett a pénz :D De laza hétvége volt. Meg kb én voltam Alley jobb keze, mert rajtunk kívül senki se tudta, hogy mit kell csinálni egy respite hétvégén. Még én mondtam meg a Village Leaderemnek, hogy mit kell csinálni. Ráadásul mindkét, egyenként két oldalas experience summarym hibátlan lett. Semmi nyelvtani vagy fogalmazásbeli hiba. Tökéletes volt :D 

10. hét - Getaway

Na hát ez valami szuper volt :D 8 táborozó, 2 counselor. Felügyelet nélkül lehetett őket hagyni, nem volt semmi papírmunka, semmi. Lazultunk egész héten. Kicsit egy hét szünet jellege volt. Kivéve az estéket. Volt egy táborozóm, Jim, akinek ahányszor felkel, rohama van, úgyhogy vele kellett aludni a szobában, felkelni, mikor felkel és persze menni a Health Care-be közölni az HMA-vel, hogy rohama volt. Aztán az utolsó nap majdnem szívinfarktust kaptunk a health care-esekkel, mert egy másik táborozómnak, Chrisnek nagyon hosszú rohama volt és megijedtünk. Főleg én először, mikor nézem: 5 perc, 6, 7, basszus, na akkor kiabáltam, hogy azonnal hívja valaki a nővért. Az alapprotokoll szerint ugyanis 10 percnél hívni kell a mentőt - ha a táborozónak nincs más a profiljában. Szerencsére nála nem kellett, de azért fél óra után, mert nem volt senki olyan hű de nyugodt. Telefonáltunk a gondozóknak is, aztán 46 perc 20 mp-nél vége lett. Nagy megkönnyebbülés. Úgyhogy bár egész nyáron nem láttam rohamot, az utolsó héten sikerült szépen bepótolni. A táborozóim egyébként szuperek voltak. Az egyikük volt nonverbal, de írni-olvasni tudott, úgyhogy ha kérdeztem valamit, akkor mutogatta a betűket a műanyag abc-jén.

Szóval jó hét volt. Csak kár hogy vége lett.

És a nyárnak is vége. El se hiszem. Mintha csak most érkeztem volna és máris üresek a kabinok. Jólesik pihenni, de nagyon furcsa lesz, hogy holnap vasárnap és nekem nem kell 11:30-ra meetingre mennem a tornaterembe, nem kell 13:20-kor a kapunál ülni és várni a táborozóimat, bőröndöt kipakolni, ruhát számolni, fogat mosni, fürdetni, emelni, öltöztetni, etetni... minden ilyennek vége.  Pedig már olyan jól belejöttem. Két táborozót fürdetni egyszerre (külön zuhanyzóban persze, de egy helyen), egyedül csinálni a transzfert, papírmunka...

Két nap múlva ilyenkor már Chicago közelében leszek. Három nap múlva pedig már nagyiéknál fogom tömni  magam a csirkepaprikással meg a nokedlivel. Jah és persze vissza kell majd szoknom arra, hogy minden nap fürödjek - mert megtehetem. Még a gondolat is furcsa, hogy minden nap lesz időm meg energiám arra, hogy fürödjek :D

Mondjuk hogy a bőröndömbe meg a sporttáskámba hogy fogok beférni, azt még nem tudom :D De majd megoldom valahogy. Már nagyjából bepakoltam, de uh... lehetetlen küldetésnek tűnik :D

Jah: és megvannak a melltartóim. Olyan mérges vagyok. Nem hiszem el, hogy egész nyáron senki se találta meg az Irish Rose-ban, de Sarah meg Brenda mikor takarítottak ők igen. Ráköltöttem 50 dollárt az újakra erre az összes régi megvan. Szörnyű. Jó, persze, örülök, hogy megvannak, de akkor is. Na mindegy.

Röviden ennyi történt az elmúlt hetekben. Ma meg kitekertünk a strandra, napoztunk, aztán visszajöttünk vacsizni. Egy kis mozgás nem ártott :)

Mindenkivel máskor, de hamarosan találkozunk otthon!

Nem akarom itt hagyni a tábort!

New Hope Village :)

Mert minél dilisebb vagy, annál jobb :D

Boldogság: alig vártam, hogy vissza jöjjön :))

és mert ezt is megcsináltam!

Mert megcsináltam!

Minigolf - kár, hogy az ütőt nem így kell fogni :D

Getaway hét

Hát azért egy kicsit felszedtem...

Emily

Halihó :))

Az utolsó hét New Hope-ban nagyon könnyű volt. Nyolc táborozó, 6 felügyelő = vakáció. Meg tündér volt mindenki. Felosztottuk, hogy ki mikor kel fel este ellenőrizni, ki kinek a diétájára figyeljen, stb. Jó buli volt. 

Aztán pénteken végre visszajöttünk Camp Friendshipbe :)))))) Hulla fáradt voltam, egész úton aludtam, mikor felkeltem, pont annak az útnak a végén voltunk, amin a tábor van. Egyből nem voltam fáradt :D Jó volt végre visszajönni.

Szombaton beugrottunk a plázába, Target-ba, bevásárolni, stb. Utána meg bankett. Tök jól sikerült. Mindenki tök csinos volt, ki volt öltözve. Furcsa volt a lányokat sminkben látni. Utána meg elmentünk Blake-hez. Ami itt történt az nagyjából titok - egyelőre, mert nem szeretnénk bajba kerülni. Alapjáraton nagyon jól éreztük magunkat, csak érdekes lett a vége...

Ez a hetem meg nagyon könnyű. Úgy volt, hogy helyettes felügyelő leszek, de végül egy pár csere miatt kaptam saját kabint. Hét táborozóm van és ketten vagyunk felügyelők. Úgyhogy nagyon könnyű dolgunk van. Különösebben viselkedésbeli problémák sincsenek, úgyhogy egy kis vakáció. Hárman közülük testvérek, ők a hétvégére is maradnak. Kaptam is új nevet a héten. Először Edward lettem, de mondtam, hogy inkább valami női nevet, ha lehet, úgyhogy most Emily vagyok :D Egyre többen szólítanak így, mert ez mindenkinek könnyebb. Az a táborozó kislány is, akit hazavitt az apukája New Hope-ból és most itt van. Ő emlékszik a nevemre meg arra is, hogy magyar vagyok, de megkérdezte, hogy szólíthat-e ő is inkább Emily-nek, mert szerinte az sokkal jobban illik hozzám :) Meg én is azt mondom mostmár mindenkinek, aki kérdezi.  Ebben mondjuk az a jó, hogy itt van megint az egyik táborozó haverom, aki meg Mirandának szólít :D Úgyhogy ő meg egy másik táborozó mindig Mirandat kiabál, a többiek Emilyt a felügyelők meg a rendes nevemet - természetesen mindenki más kiejtéssel :D

Hétvégén dolgozni fogok. Még nem tudom, hogy kivel, de már be vagyok osztva :) Ezért is írok most, mert tudom, hogy legközelebb jövőhéten leszek szabad, mikor szünetem van.

De most megyek is. Puszilok mindenkit otthon és az összes Kingának utólagosan is Boldog Névnapot! :))))

Emily

Élek :DD

Minden oké. Még élek, nem haltam meg. Csak múlthétvégén bementünk a McGregorba és ezen meg az alváson kívül nem volt másra időm. Most hétvégén meg nem volt net a táborban valamiért. Nade nézzük sorban. Azóta mióta New Hope-ban vagyok nem is írtam. 

Szóval New Hope. Ici-pici. Össz-vissz 3 kabin a táborozóknak. Nem dobtam hátast tőle, mikor megérkeztünk. Ráadásul rettenetesen sok bogár és szúnyog van (most sem hagynak gépelni). Borzasztó. Felkelsz és az első dolgod nem az, hogy fogat mosol, hanem, hogy befújod magad bogárirtóval vagy hogy kell ezt mondani magyarul. Pozitív dolgok: hétvégén lehet úszni a tóban életmentő nélkül, ha legalább ketten vagytok, van konyha, hűtő és mosoda minden kabinban. Én vagyok az egyetlen, aki utálja a légkondit és Rachaelön kívül én vagyok az egyetlen, aki mind a 3 hetét az egyetlen olyan kabinban (Eagle's Nest) tölti, ahol van légkondi. Fagyhalál. A kanapén alszok minden este a nappaliban, mert egyrészt itt nincs olyan hideg, másrészt baromi kényelmes a kanapé :DD

Najó, első hét. Relief counselor voltam. Azaz az volt a feladatom, hogy helyettesítsem a felügyelőket, akik a 6 órás szabadidejüket töltik. Borzalmas. Szörnyű. Rémes. Soha többet nem akarom csinálni. Nem voltak saját táborozóim. Minden táborozóval dolgoztam, mindenkivel töltöttem egy kis időt, de nem ismertem őket. Úgyhogy ez a hét kb ki is merült ennyiben :D Egyáltalán nem élveztem, egyfolytában csak aludni akartam. 

Hétvégén, vagyis szombaton meg bementünk McGregorba boltba meg vacsizni. Úgyhogy végre valahára vannak melltartóim (merthogy valaki ellopta a melltartóimat - komolyan nem értem, kinek kellenek, senki nem tudja hordani őket, olyan picik, de mindegy) és vettem a kedvenc édességemből természetesen - Twizzlers :DDDDDDDDDDD nyami :D Elmentünk vacsizni, beugrottunk a Dairy Queenbe egy fagyira (Mint Oreo Blizzard - yummmi) aztán visszajöttünk.

Második héten meg már voltak táborozóim :D Szuper volt. Bár vasárnap először egy kicsit kiakadtunk meg betojtunk. Ugyanis összecserélődtek a táborozók Camp Friendship és New Hope között és egyszer csak megjelent egy táborozó, akinek nem tudtunk a létezéséről. A mi táborozónk a Camp Friendshipbe ment. Jó kis kavarodás. Ennek az adminisztratív, stb része engem nem érint, nem is érdekel, csakhogy óriási különbség volt a két táborozó között. Ugyanis a majdnem 100%-ban önálló táborozó helyett kaptunk egy olyan táborozót, aki kb 95%-ban vak, egyáltalán nem tud mozogni - az egyetlen mozgása a beszéd és a rágás. Ráadásul kb 90-100 kg közötti. És persze nem tudtunk róla az ég világon semmit, mert nem volt meg nekünk a jelentkezési lapja. Később kaptunk instrukciókat, miután egy párszor hazatelefonáltunk. De persze a szöges ellenkezője volt annak, mint ahogy a gondozók viselkedtek vele, mikor itt hagyták. Ugyanis egyfolytában káromkodott és ők rászóltak, hogy ez nem helyes, nem használunk ilyen szavakat, stb. Aztán mikor telefonáltunk a sok káromkodás miatt, közölték, hogy ne merészeljünk rászólni, mert ők sose szólnak rá, bármit mond (káromkodás, meg akarok halni, sírni fogok) csak ignoráljuk. Persze onnantól kezdve ezt csináltuk. Hányszor hallgattam, hogy "Fuck off bitch!" "Fuck me bitch!" (Húzz a picsába te szuka! és társai). Reakció: Légy óvatos, itt az újabb falat kaja, ott van a nyelveden, rágd meg, aztán nyeld le. Érdekes hét volt. De megoldottuk. Will, a 18 éves felügyelő óriási segítség volt. Nélküle egyszerűen képtelenek voltunk őt kivenni a tolószékből vagy oda visszarakni. Neki rengeteg tapasztalat van, mert a bátyjának 3 éve autóbalesete volt és azóta tolószéket használ, úgyhogy ő tökéletesen tudja, hogy kell emelni, stb. Egyébként nem volt egy könnyű hét, mert 10 táborozónk volt 5 felügyelőre. Ezzel alapjáraton nem is lenne baj, csakhogy a 10-ből 4-hez kell egy felügyelő, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve egy felügyelőre jut a többi 6. Nem mondom, hogy túl sokat aludtam a kétóránkénti újrapozicionálások és "balesetek" miatt - ami ugye maga után von egy zuhanyt és egy takarítást. Vagyis egy zuhany/ éjszaka és 3 kabintakarítás/éjszaka. De imádtam a táborozóimat: valaki nagyarc, valaki cuki kis mininagyapa vagy épp lenyűgöző a memóriája. Szóval szuper volt. Viszont elkövettem egy nagy hibát, vagyis kettőt. Az egyik táborozóm PKU diétán van (fogalmam sincs mi az, a szakács dolga) és én véletlenül  diétás kólát adtam neki, pedig diétásat nem ihat. Szuper. A másik: nem volt minden a gyümölcs tacohoz, úgyhogy kitaláltam, hogy fűzzünk csokit és csak mártogassuk bele a gyümölcsöt. Ez mind szép és jó, minden felügyelő és táborozó imádta. Csakhogy almát adtam egy táborozónak, akiről 2 perc múlva kiderült, hogy allergiás rá. Szerencsére nem úgy, hogy elkezdett fulladni, hanem Jess szólt, hogy lehet nem ártana megnézni a karperecét, hogy mire allergiás. És hát igen. Az almára. És már két harapást evett. Hívni a nővért, a gondozókat. De végül nem lett semmi baj, nincs olyan komoly allergiája. Meg amúgy is az első dolgom volt csekkolni a jelentkezési lapját és láttam, hogy nincs epi-penje, tehát nem lehet halálos a dolog. De azért kiakadtam rendesen. Nem tudom, hogy csinálhattam ilyet. Csak az járt a fejemben, hogy laktóz intoleráns, úgyhogy az ő csokijába nem teszek vajat.

De sajnos ez a hét is véget ért. Hétvégére pedig itt maradtam a táborban. Délig aludtam, napoztam. Aztán gondoltam adok valami életjelet magamról, de nem volt net a táborban, úgyhogy ez kimaradt. Mivel jobbat nem találtam, kitakarítottam a kabint, kimostam mindent, összehajtogattam, rendszereztem, stb. Pénteken Molly megmutatta hogy kell ellátni az állatokat, úgyhogy szombat este meg vasárnap reggel már egyedül csináltam. Ja igen, mert, hogy azok is vannak. Négy kecske, 4 bárány, két nyúl meg két hülye galamb. Etetés, itatás, bezárás/kiengedés, takarítás. Este 20, reggel 30 perc. Úgyhogy itt tényleg nem ülök a fenekemen egész nap és csinálom a semmit. 

A harmadik hét meg. Úgy volt, hogy 10 táborozónk lesz és 6 staff. Ehelyett egyelőre van 8. Ugyanis az egyik lányt hazavitték a szülei, mert nem tetszett nekik, hogy idősek is vannak, a másik táborozónak meg elírták a naptárat a szülei és nem hozták el. Úgyhogy most egész kényelmes. A vasárnapom egyébként úgy kezdődött, hogy 7:50-kor keltem, 8:10-re már fel voltam öltözve, smink készen volt. Lementem ellátni az állatokat aztán Miriammel és Dellel elmentünk 9:30-ra a templomba. Kíváncsi voltam, milyen itt egy vasárnapi mise. Hát össze se lehet hasonlítani az otthonival. A lelkész választott egy részt a Bibliából és mindig más olvasta fel - mindig, aki akarta. Közösen énekeltünk és ha valaki szeretett volna elénekelni egy imát vagy valamit, akkor azt énekeltük. Egyébként én is felolvastam egy részt :)) A lelkész mondta, hogy érdekes volt hallgatni a kiejtésemet és megkérdezte, hogy honnan jöttem. Hát most már tudja, hogy van olyan ország, hogy Magyarország :D Kb 45 perc volt, de egyáltalán nem tűnt annyinak, kb 15 percnek éreztem maximum. Ellentétben az otthoni misékkel, ahol már 10 perc után úgy érzem, hogy egy órája ott ülök. 

Na mindegy. Szóval ez történt velem az elmúlt két hétben. Ez az utolsó hetem New Hope-ban, aztán mehetek vissza Camp Friendshipbe. Már alig várom. Csak az a baj, hogy a nyárnak lassan vége és a tábornak lassan vége...

Nade megyek mostmár, mert 1:48 van, hajnal és aludnom is kéne, mert fel is kéne kelni. Csak még megcsináltam Molly K. helyett egy on-call esetet (hamár úgyis ébren vagyok, minek keltsem fel), meg megcsináltam Molly O. helyett az 1:30-as ellenőrzést, mert képtelen volt felkelni az ébresztőjére, én meg úgyis ébren vagyok ugye. Amúgy sem kellett csinálni semmit, úgyhogy 1 perc volt kivételesen (de csak, mert 15 perccel előtte az egyik táborozót már elrendeztem).

Na megyek aludni, csak gondoltam szólok, hogy még élek és még mindig minden egyes másodpercét élvezem :)))))

Pusziiii :)))

Marriott

3. hét

Kabin: Minnesota Loon

Férőhely: 2 staff szoba 4 emeletes ággyal, 18 táborozó ágy

Táborozók: 7 fő

Felügyelők: 4 fő + 1 fő program staff + 1 orientációt csináló felügyelő (akinek egyébként az apukája magyar)

Önkéntesek: 2 fantasztikus LIT

Ez volt eddig a legkönnyebb hetem. Volt 3 tolószékes és egy járókeretes táborozónk, azért kellett ennyi staff. Viszont nem voltak viselkedésbeli problémák. Most volt először kerekesszékes táborozóm meg olyan, akinek mindenben segítség kell. Vasárnap meg is kellett fürdetnem az egyiküket. El nem tudtam képzelni, hogy hogy fogok mindent megcsinálni a Health Care (~ egészség központ) fürdőszobájában, ahol ugye nincs ágy. Aztán eszembe jutott, hogy nem lesz itt semmi baj, mert Lucas az HMA-nk (ő hozza a gyógyszereket, stb), neki ez a második éve meg amúgy is ápolónak tanul, majd ő segít. Csak persze még javában ment a Check in, jöttek a táborozók, úgyhogy nem ért rá. Szerencsére az önkéntesek irányítója, Niki segített megoldani a dolgot. Azóta meg már úgy beletanultam. Simán megtudom csinálni az egyszemélyes transzfert, egyedül öltöztettem át, stb. Az egyetlen dolog, amit nem egyedül csináltam, az a fürdetés, mert tólószékes táborozót, akit nekünk kell kiemelni a székéből, nem fürdethetünk egyedül. És egész héten állva ettem. Valószínűleg én vagyok az egyetlen, de képtelen vagyok úgy etetni valakit, hogy ott ülök mellette. Nekem csak úgy megy ha a jobb oldalán állok.

Az egész hét nagyon jó volt. Imádtam a táborozóimat - természetesen. Tündér volt mindegyik. Az egyik egyfolytában kukucsosat játszott :D és az volt a legjobb az egészben, hogy a többi táborozó is beszállt a játékba :))

Kedden meg kosaraztunk 8-an. Vagyis ők kosaraztak én meg játszottam a labdával, ez egy jobb megfogalmazás. Rajtam kívül mindenki kosárlabda-játékos volt középsuliban én meg most játszottam először... :D Leginkább próbáltam megakadályozni, hogy az ellenfél labdához jusson, passzoljon, figyeltem a lepattanó labdát, stb. Nem tudom, milyen indíttatásból, de párszor megpróbáltam lefutni Lucast (mikor senki nem volt a térfelünkön és ő megszerezte a labdát) meg elvenni tőle a labdát - ami egyébként esélytelen :D A második próbálkozásomnál meg egy másodperccel gyorsabb volt, mint én, úgyhogy ahelyett, hogy a labdát ütöttem volna, kapott egy jó nagyot a karjára. Utána pedig hallgathattam egy fél órán keresztül, hogy milyen veszélyesen játszok :P De megnyertük mindkét meccset :DD Jól kifáradtam, mert 45 percen keresztül rohangáltam. De nagyon jól esett, jó kikapcsolódás volt.

Tegnap pedig Ildi szülinapja volt. Úgy ünnepeltük meg, hogy bementünk Minneapolisba bulizni este és szombat délelőtt jöttünk haza. Az este publikus részei: torta ízesítésű vodkát ittunk, voltunk két bárban, és a Marriottban aludtunk. Amikor mondták a csajok, hogy Alex intézett egy ingyen szobát egy hotelban eszembe nem jutott, hogy az a hotel a Marriott lesz. Nem gondoltam volna, hogy valaha is el fogok tölteni egy estét ott. Kb 80.000 Ft egy éjszaka. Ezt is megéltük :D A buli egyébként nagyon jó volt, sikerült szuperül megünnepelni Ildit :)) Jah, és kiderült, hogy nem éppen józan állapotban jobban megy a jelnyelvvel való kommunikálás, mint józanul :D

Holnap pedig irány New Hope. Ott nincs wifi, úgyhogy hétközben nem valószínű, hogy gépnél leszek, plusz ha csak a tábori gépeket lehet használni, akkor 3 hétig nem tudok majd skypeozni. 

Puszi

2 hét és egy hétvége

Na akkor nézzük, mi is történt nagyjából az elmúlt két hétben :)

1. hét

Kabin: Maple

Férőhely: 1 staff szoba 1 emeletes ággyal, 2 szoba a táborozóknak 2 és 3 ágyas

Táborozók: 4 fő

Felügyelők: 4 fő

Önkéntesek: 0 fő :/

Eredmény: 2 staffnak az Eagle-ben kell aludnia.

Nagyon jó hét volt egyébként. Mind a 4 táborozóra emlékeztem tavalyról. Az egyiket pedig kifejezetten szerettem, úgyhogy elég sok időt töltöttem vele. Nem mondom, hogy könnyű hét volt. Nem véletlenül volt annyi felügyelő, mint táborozó. Az egyetlen dolog, amit nem szerettem, hogy nem aludhattam mindig a kabinban, mert nem volt elég hely. Bár szerencsére az utolsó estén sikerült meggyőzni Mollyt, hogy nem fogok felébredni, ha a táborozók felkelnek, úgyhogy bent aludhattam az emeletes ágy tetején. Merthogy úgy működött a dolog, hogy éjszakánként váltogattuk egymást, minden éjszaka másik két ember volt az "on call person". Vagyis az, aki bent alszik a kabinban a táborozókkal és felkel, ha ők felkelnek. Egyikünk bent aludt az egyik táborozó-szobában az ágyon, a másikunk pedig egy matracon az ajtó előtt. Erre azért van mindig szükség, mert csak így vesszük észre tutira, ha egy táborozó ki akar menni a kabinból. Mondjuk én kétszer aludtam bent a szobában. Első éjszaka mondjuk semmit nem aludtunk Mollyval, mert nagy vihar volt és az egyik táborozónk nagyon félt, a másik kettő meg sosem alszik az első éjszaka. Meg is kaptuk a másnak délelőttöt. Ebédig aludhattunk. A másik "on call" éjszakámon meg nem keltem fel. Az egyik táborozóm felébredt - a mellettem lévő ágyon és elég nagy zajt csapott. Lauren jött be kintről szólni, hogy kelljek már fel, mert nem tud egyszerre két külön szobában lévő táborozóval foglalkozni...

Rengeteget röhögtünk egész héten. Vannak dolgok, amin vagy sírsz vagy röhögsz. Hát volt, hogy szakadtunk a röhögéstől. Óriási segítség. Az tuti, hogy azt a hetet egyikünk se fogja elfelejteni :D Hihetetlen volt. És minden percét élveztem. Olyan trükkáradatot vetettünk be a hét folyamán :D Nem mindenkit könnyű rávenni arra, hogy menjetek fürdeni, hadd mossam meg a fogadat, ideje borotválkozni, kelj fel, át kell öltözni, még nem feküdhetsz le, megyünk enni, stb. De mindent megoldottunk. Bár nem indult ennyire könnyen. Kellett 2 nap, mire belejöttünk. Az egyik ebédnél például 7 felügyelő kellett a 4 táborozóhoz, mert csak így bírtunk velük. Aztán meg nagy fordulat és tökéletesen tudtunk kezelni minden új helyzetet.

És naná, hogy sírtam pénteken. Egy egész hetet töltünk velük és aztán egyszer csak elmennek. Egy másodperc és már nincsenek is itt. Előtte pedig velük vagyunk minden másodpercben, mindent velük csinálunk. Utálom a pénteket.

Hétvége

Volt 2,5 óra szünetem kb. pénteken. 18:30-kor pedig megérkezett a hétvégi táborozóm. Egy édes, tündéri 8 éves kissrác. Hihetetlen nagy energiával és folyamatos vigyorral az arcán. És persze egész hétvégén az volt a célja, hogy megszökjön előlem. Őszintén szólva egy párszor sikerült is neki, állandóan a szívbajt hozta rám. 

Szombaton meg reggeli után az első program állatetetés volt az erdőben. Sikerült elvinnem oda :D csak után meg nem akart visszajönni. Ami nem baj, ott lehet maradni. Csak elkezdett szakadni az eső. Ami őt nem zavarta, viszont nem maradhatunk kint a viharban. Szerencsére kis apró, úgyhogy csak felkaptam és úgy csináltam, mintha lovacskáznánk. Mire elértük a csatornát, ami összeköti a föld alatt a tábort az erdővel már annyira esett, hogy nem tudtunk kijönni. Gondoltam nem baj, legalább fedett helyen vagyunk. Aha. Persze. Csakhogy az egész lejt. Úgyhogy minden víz oda folyt be, már bokáig álltunk a vízben. Ő meg maradni akart, mert élvezte - ugyanis imádja a vizet és imád pancsolni. Nagy nehezen sikerült ölbe venni és beszaladtam vele a tornaterembe. Az irodából meg hoztam neki is meg magamnak is staff pólót. Még jó, hogy kaptam walkie talkie-t  a hétvégére.

A hétvége egyébként azzal telt, hogy rohangáltam vele, hintáztam meg csúszdáztam vele. És természetesen nem keltem fel éjszaka, mikor felkelt. Egyszer majdnem kiment a kabinból, csak pont meghallottam a kilincs kattanását. Abban a pillanatban zártam kulcsra az ajtót. 

A lényeg: jól sikerült nagyon. Csak a hétvégi papírmunka nehezebb. Mert ilyenkor részletesen le kell írni, hogy mit csinált. Konkrétan másfél oldalas fogalmazás. De megcsináltam. Egyedül. Szótár és fordító nélkül. És azt mondták, hogy kb 3 kis hibát találtak benne. Nem is rossz :D

2. hét

Kabin: Goldfinch
Férőhely: 2 staff szoba 4 emeletes ággyal, 5 3 ágyas szoba a táborozóknak plusz 3 ágy a folyosón
Táborozók: 9 fő
Felügyelők: 4 fő + 1 fő program staff
Önkéntesek: 2 LIT, 1 CIT (nem mintha olyan nagy segítséget jelentettek volna)

Mind a 9 táborozóra emlékeztem egyébként tavalyról. Nagyon arattunk egyébként a héten. Minden táborozónk először 9:30-ra ágyban volt, utolsó két este pedig már 9-re. El se akartam hinni. Egyszer voltam "on call" és egyáltalán nem keltem fel. Egyszer sem. Azt nem tudom, hogy a táborozók felkeltek-e, de én nem :DD

Minden program elmentünk velük. Erdei séta, traktorozás, hajókázás (a két legjobb dolog az ebéd utáni pihenő mellett, mert ezek azt jelentik, hogy 1 órán keresztül csak ülünk és pihenhetünk), karkötő készítés, gyöngyözés, medúza készítés papírtányérból, piknik, hamburger sütés, körömlakkozás, beöltözés, úszás. Az úszást különösen élvezték. Csak az egyik táborozónk tudott úszni, úgyhogy másik kettőt pedig felvettem az ölembe és így úsztak a hátukon. Ennyi mosolyt és nevetést :))) És ölelést meg puszit, amit cserébe kaptam :))

Egyedül a péntek nem sikerült túl jól. Kihajóztunk a szigetre és az egyik táborozó bekattant. Ordibált, szitkozódott, úgy ordibált velem, hogy nekinyomta a homlokát az enyémnek. Hagytam, mert ez a legjobb, amit ilyenkor tehetünk. Aztán gondolt egyet és homlokon vágott. Mondtam neki, hogy ez nagyon csúnya dolog és ilyet nem szabad csinálni, úgyhogy most mindannyian felállunk, beszállunk a hajóba és visszamegyünk a táborba. Persze a kabinban megint bekattant. Annyira, hogy ki kellett vinni a többieket. A vége az lett, hogy minden felügyelőt megütött, megrúgott a kabinban csak a nővért nem. Neki kellett, hogy szorítsuk az ajtónak és le kellett fognunk. Az a szerencse, hogy tényleg jól kiképeztek minket ezekre a helyzetekre. Nem is gondolkoztunk, csak ösztönösen tettük a dolgunkat. Azért sajnálom, hogy használnom kellett már két technikát is. De ez a tábor velejárója. Végül egyébként magától lenyugodott és sikerült elmennünk az ebédlőbe pizzázni és fagyizni.

Mondjuk már nagyon kimerültek voltunk mindannyian tegnap. Kb mindenki csak arra várt, hogy mikor feküdhet le, én meg arra, hogy bőgjek egy jót. Ezt nem akartam a táborozók meg a szüleik/gondviselőik előtt. De nem jött össze, mert még mindig utálom, hogy pénteken elmennek, úgyhogy jól kisírtam a szememet. Egy idő után már nem is bírtam. Megkerestem az egyik táborozót, akit nagyon szeretek és tudtam, hogy hol hintázik a felügyelőjével. Csak ott voltam vele egy fél órát. Fogtam a kezét, csikiztem, ha kérte a végén meg még megvakartatta velem a szúnyogcsípését XDDD Egyem meg. Annyira szeretem. Olyan mint egy édes mackó. Hatásos volt. Meg legalább beszélgettem Tommal (a felügyelője), ez elterelte kicsit a figyelmemet.

Aztán mindenki elment, megvoltak a hét végi megbeszélések, vacsora, költözés az új kabinba (Minnesota Loon).

Este pedig kimentünk a lányokkal meg két felügyelő sráccal a bárba sörözni. Hajnali egykor kerültem ágyba. Sebaj. Ez már nagyon kellett. Mondjuk a ma reggeli fürdés még jobban kellett. Mert hiába lett volna időm a héten minden nap zuhanyozni, energiám az nem volt.

Na, ennyi mára. Ez az elmúlt két hetem. Remélem mindent bepótoltam. Jövőhét vasárnap megyünk New Hopeba. Ezért is voltam annyira ki tegnap. Mert baromira nem akarok elmenni. De ez van. 3 hét aztán jöhetek vissza. Alig várom, hogy visszajöjjek pedig még el se mentem.

Legközelebb jövőhét pénteken-szombaton leszek szabad. Akkor fogok megint írni.

Puszi mindenkinek :))

Dead :)))

Uh. Hulla vagyok. Viszont nagyon jó volt a hétvége. Elfáradtam, mert nem aludtam túl sokat tegnap este. Reggelre egy kanapén aludtam a kissráccal :D 

Az egész hét nagyon jó volt egyébként, szuper jól éreztem magam a táborozóimmal. Írnék még, de semmi erőm nincsen. Majd jövőhét hétvégén bepótolok mindent. Most csak jelezni akartam, hogy élek és minden oké.

Most még van fél órám az egyórás szünetemből aztán megyek kipakolni az új táborozókat.

Puszi mindenkinek :))

Még élek

Halihó mindenkinek!

Mást nem nagyon írhatok, csak, hogy még élek és minden a legnagyobb rendben. Mivel a napjaim 100%-át a táborozók töltik ki, nem mondhatom el, hogy mi volt. 

Hétvégén dolgozni fogok, ha minden igaz, egy kislányt kapok. Ez annyit tesz, hogy nem leszek elérhető hétvégén sem.

Nagyi: utólagosan is Nagyon Boldog Névnapot! :)))

Puszi :))

:))))

Holnap vasárnap. Jönnek a táborozóink délután. Annyit mondhatok csak, hogy 4 táborozó lesz a kabinunkban. Ami egyébként olyan kicsi, hogy a staff egy részének egy másik kabinban kell majd aludnia este :D Legalább megoldott a mindennapi fürdés.

Tegnap laza nap volt: pakolás, költözés, takarítás, pólóátadási ceremónia, 15:15-től pedig szabadidő vasárnap kb 10-ig. A jó időt kihasználva ma megyünk a strandra. Fürdeni még nem lehet, mert valami kis vacakok vannak a vízben (sose tudom megjegyezni a nevét) és ha rátapadnak a bőrre, akkor csípnek és nem kellemes érzés állítólag. Úgyhogy a tóban kb 2-3 hét múlva lehet majd fürödni - bogarak nélkül.

Eddig minden jól alakul, tegnap is voltam este kocogni. Reggel nem bírtam felkelni :P Ma meg pont kocogós idő van, nem olyan rettenetes meleg, mint tegnap. Éjfélkor is 25°C volt. Képzelhetitek, hogy akkor mi volt délben...

Most nem nagyon jut eszembe semmi más. Csak gondoltam adok egy kis életjelet magamról. Jövőhéten nem biztos, hogy túl gyakran lesz időm rá. 

További jó hétvégét mindenkinek :))

Have The Time of Our Lives!

Őszintén szólva fogalmam sincs, mi történt tegnap. Jah, vagyis eszembe jutott :D Most, hogy így visszagondolok :P

Azt tanultuk, hogy hogy kell kezelni, ha egy táborozó agresszívvá válik - verbálisan és fizikailag. Elég vicces volt :D Gyakoroltuk, hogyan kell reagálni, ha egy táborozónem éppen szép szavakkal illet (életemben nem káromkodtam ennyit angolul) illetve, ha meg akar ütni vagy fojtogatni akar. Egy nagy viccet csináltunk az egészből :D Mármint gyakoroltunk normálisan is persze, de táncoltunk, szinkronizált fojtogatást játszottunk, stb. 

Este meg egymást kellett etetni. Pontosabban azt kellett csinálni, amit papíron kihúztunk. Úgyhogy én felvágtam kis falatokra Chris vacsoráját, mert speciális kanállal kellett ennie :D Nekem pedig az volt a feladatom, hogy kiabálva közöljem vele, hogy mit szeretek és mit nem - mit ne rakjon a tányéromra és mit nem. Természetesen mindenkin szakállka volt :DDD Egy negatívum: Lucasnak az volt a feladata, hogy lopkodja a tányérokról a kaját. Én nem figyeltem a sajátomra, mert Chrisével voltam elfoglalva. Egyszer csak odakapott és elcsórta a fánkomat :D Ami persze vicces, csak az nem, hogy a szívbajt hozta rám. Egyáltalán nem számítottam rá, úgyhogy nagyon megijedtem. Uhhh, szörnyű :D

Meg is mondtam neki ma. Hogy az volt a nap mélypontja. Mondtam neki, hogy bírom őt, stb, de abban a pillanatban meg tudtam volna ölni, mindenféle megbánás nélkül. Hát jót röhögött :D

Aztán pedig: megérkezett a táborozóm!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ellennel kaptunk 1,5 órára egy táborozót, gyakorlásnak. Sajnos semmit nem mondhatok az egészről, egyáltalán. De életem legjobb napja volt. Szuper. Hihetetlenül jó volt. Egész nap fáradt voltam, de ahogy közeledett az idő, hogy megérkeznek, elmúlt, kész, tele voltam energiával. Csak nagyon rossz volt, mikor elment :((( Sírtam. Természetesen. Nem akartam, hogy elmenjen. Néztek néhányan, hogy valami baj van? Elmondtam, miért sírok és kaptam egy csoportos ölelést Lucastól és egy lánytól (nem tudom, ki volt, nem találkoztam vele soha). 

Jah: reggelihez: eper (csúcs), m&m-es süti ebédhez, vacsihoz: főtt kukorica!!!! Nem is voltam éhes, de mikor megláttam :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Na, megyek, mert késő van és még ki kell szedni a ruhát a szárítóból és le akarok feküdni, mert holnap is el akarok menni futni (ma is voltam, 40 percet!), ahhoz pedig 6:45-kor kelni kell.

Puszi mindenkinek :)))

Superfantastic :)))))

Tegnap egyáltalán nem volt időm írni. Egész nap orientáció volt, nem volt egy perc szabadidőnk sem. Ami nem baj. Csapatépítő túra volt az erdőben játékokkal. Kiabálva futás- ki jut messzebbre, átkelni egy képzeletbeli folyón, úgy, hogy két embernek össze van kötve a lába meg a keze, az egyiknek pedig be van kötve a szeme, és még sok ilyen játék. Az utolsó: mászás. Szerintem volt kb 15 méter magas az a cucc. A mi kabinunknak kellett a legnehezebb oldalon felmászni. Farönkök Z alakban felfelé, semmi kapaszkodó. DE!!!!! megcsináltam :DDDDDDDDDDD Igaz nem egyedül, Miriam segített, de tényleg nagyon nehéz volt, nagyon csúszott. Még mindig fáj a mellkascsontom, mert sokszor csak azzal tudtam tartani magam. De nagyon-nagyon szuper volt. 

Aztán este kint vacsiztunk, tűznél, hamburgert, hot dogot, s'mores-t. Elvileg sátoroztunk volna a tóparton, de 30% esély volt a viharra este, úgyhogy az elmaradt. Még volt este egy tábortűz, ahol a Leadership Staff adott elő vicces jeleneteket + megtanultunk pár tábori dalt. 

Este még társasoztunk a kabinban és olyan jól elvoltunk, hogy észre sem vettük, hogy már éjfél van. Másnap meg 7:15-kor már beszédképes állapotban kell lenni... De tök jó volt. 

Ma meg folytatódott az orientáció természetesen. Nagyrészt a nővérek voltak ma soron. Személyes és táborozó higiénia, különbööző karszalagok, diéták, hogy használjuk és mikor az epi pent, hogyan emeljünk egyedül, ketten, többen táborozót, pelenkázás, fürdetőszékek használata, stb. Mondjuk amikor Lucas közölte a személyes higiéniánál, hogy javasolt a 3 fürdés hetente.... :O:O:O Én hétszer szoktam egy héten :D Persze ez azért van, mert nincs rá idő. Mármint nem lesz, mikor már itt lesznek a táborozók. Ez van :D Ja, meg megmostuk egymás fogát - na itt szétröhögtük magunkat, mert ezt nem lehet kibírni röhögés nélkül. De már megtanultuk. Meg azt is, hogy milyen időközönként és hogy kell új pozícióba helyezni a mozgásképtelen táborozókat alváskor, napközben, hogy ne legyen felfekvésük. Szóval mindent kb. Aztán megnéztünk egy 45 perces kisfilmet egy autista lányról. Aztán megbeszéltük az aznapot és most szabadidőnk van. 

Mindenki bement St. Cloud-ba, a lányok (mármint a magyar + lengyel lányok) kimentek a bárba. Nekem meg beadandót kell írni :'((((((( Csak elég fáradt vagyok. De muszáj. Mert ha itt lesznek a táborozók, egyáltalán nem lesz rá időm. 

Amúgy be is fejezem, mert olyan furcsa magyarul írni. Egész nap angolul beszélek és már úgy hozzá szoktam. Meg ezt a beadandót is angolul kell, úgyhogy jobban járok, ha nem állok vissza a magyarra, amíg kész nincs. De a Lauren, a szobatársam felajánlotta, hogy majd leellenőrzi nekem a nyelvhelyességet :))) Szuper :))

Egyébként majd talán hétvégén lehet velem skypeolni. Kiírtam Kingának is meg Apának is facebookra, hogy ma ráérek. Oké, hogy az otthon nem egy emberi időpont, hajnali egy. De egy nagy nulla reakció jött rá, még annyi sem, hogy nem fogunk addig ébren maradni vagy felkelni, úgyhogy majd max hétvégén leszek megint elérhető. 

Most megyek. Élek. Minden nagyon szuper. Majd írok megint, amint tudok.

Cuppp

1. nap

Ma 8:30-kor volt reggeli, de valamiért mindenki felkelt már 7 körül-előtt. Úgy aludtam, mint akit fejbe gyűrtek :D

Gréti: ma reggeli sajtos rántottát kaptunk krumplival és áfonyás muffinnal :P

10-től regisztráció volt + játék. Miközben töltöttem a papírokat, Chet odajött hozzám és tök aranyosan üdvözölt és beszélgettünk egy picit. Egyébként akik tavaly itt voltak, mindenki emlékszik rám/ránk. Nem gondoltam volna. A medical check-nél pont Lucas-hoz kerültem. Megkérdezte, hogy honnan jöttem. Mondtam, hogy Hungary, de egyébként már találkoztunk tavaly. Ja, ő azt tudja, arra kíváncsi, hogy azon belül honnan. Elmondtam neki, de hozzátettem, hogy valószínűleg neki tökmindegy, mert nem tudja hol van :D Egyébként mindenkinek tetszik, hogy felügyelőként jöttem vissza, úgyhogy plusz ponttal indultam :)

Röviden a nap: orientáció, bemutatkozás, csapatépítő játék egész nap. Este 9 után lett vége mindennek.  Mindenki hulla fáradt. Mondjuk ez nem csoda. Holnap meg még korábban kell kezdeni.

Holly-től és Blake-től kaptam a konyhán egy-egy nagy ölelést még reggeli előtt. És azt is megtudtam, hogy Sheila, a prep-cook tavalyról, aki amúgy leszbikus, férjhez ment, egy pasihoz és terhes. Na ezt senki nem tudja hová tenni :DDD

Valamiért semmi nem jut eszembe, hogy mit írhatnék. Végülis sok újat ma nem láttam, mert a tábort már ismerem. Ja, az egyik lengyel support staff lány, aki már itt van (holnap érkezik a másik), nem igazán beszél angolul. Semmit nem ért, abból, amit mondanak neki. Nem lesz így túl könnyű neki itt lenni. Nem is tudom, hogy ment át a vámon.

Najó, most tényleg nem tudok, mit írni és éhes is vagyok és zuhizni akarok és még meg kell írnom a Nemzetközi üzlet esettanulmánya beadandót... :P

Úgyhogy jó éjt nekem :) 

Puszi mindenkinek :)

Tábor

Akartam írni, de hirtelen nagyon elfáradtam. Úgyhogy csak röviden.

Chicago-Minneapolis: 1:25 perc helyett 1 óra alatt ott voltunk. Könnyen megtaláltam a lányt, Alissa-t, aki értem jött, aztán bevártuk a többieket is. Útközben megejtettünk egy vacsit a Subway-ben, úgyhogy éhes nem vagyok. 

A héten a Whippoorwill a kabinom. Mindenki nagyon aranyos és hulla fáradt, mert mindenki ma érkezett. Ja és kiderült, hogy 3 hétre New Hope-ba megyek majd dolgozni. Észre se vettem a szerződésemben. 

Ennyit bírtam írni. De azt hiszem ez is elég lesz ahhoz, hogy mindenki megállapítsa, hogy még életben vagyok :P

Repülés

London. Heathrow. Nincs használható wifi az egész reptér területén. No comment. Pedig nagy nehezen eltaláltam – sok segítséggel – az 1-es Terminál várakozójába. Mert hiába a 3-asról ment a gépem, este csak az van nyitva. Szerencsére nem kellett egyedül végiguntakoznom 11 órát, mert ott volt Ty, a chicagoi srác. Ő csak úgy gondolt egyet 3 napja, kitalálta, hogy Londonba akar menni, vett egy jegyet és felpattant az első gépre. Más nem volt, úgyhogy elnyúltam a székeken, végre elaludtam, ráadásul nem is fáztam, mert ott nem volt olyan erős a légkondi - nameg Ty betakart egy inggel :D – erre jöttek a reptéri dolgozók, hogy mindjárt kinyitják nekünk az 1-es kaput és ott kéne aludni, mert ők most itt dolgoznak. Ez már mondjuk a 2. alkalom volt, előtte csak arrébb küldtek mindenkit. Na mindegy. Az 1-esen legalább voltak tök nagy székek – mint valami napozóágy. Mondjuk abban tévedtem, hogy ez kényelmesebb lesz, mert egyáltalán nem volt az, ráadásul olyan jéghideget csináltak nekünk, hogy mindenki szétfagyott.

Reggel, vagyis inkább egy nem létező időpontban, 3:55-kor keltettek minket, hogy legyünk szívesek kifáradni, mert 5 perc múlva nyitják a kaput és akkor már nem tartózkodhatunk itt. Gondoltam oké, akkor át is baktatok a 3-as Terminálra, vagyis inkább először megpróbálom kitalálni, hogy kell odajutni. Fél óra bóklászás után találtam EGY reptéri dolgozót. Legalább megtudtam, hogy 5-ig nem mehetek át, mert zárva van a kapu. Csak azt nem tudom, hogy azzal mi lett volna, akinek 6-kor indul a gépe valahonnan máshonnan – ő hogy éri el? Kb sehogy.

Mindegy, odataláltam, átmentem a biztonsági ellenőrzésen. Vagyis csak szerettem volna. Mert szétpakolták az egész táskámat, mondván van benne valami, aminek nem kéne. Semmi nem jutott eszembe. De mint kiderült az alapozó és az arckrém is liquid-nek (folyadék) minősül. Londonban legalábbis. Mert Budapesten, Düsseldorfban, Frankfurtban, Torontoban, NYC-ban és Minneapolisban sem rakatták be zacskóba, nem is szóltak miatta, Chicagoban se érdekelt senkit a 2 ellenőrzésből egyiknél sem, hogy két zacskóban vannak a folyadékok és nem egyben. De megoldottuk, nem kellett otthagynom semmit.

Elmásztam az American Airlines pultjához, hogy becsekkoljak. Nyitva volt, ott voltak az emberkék, ennek ellenére elküldtek, hogy majd 6:30-kor nyitnak ki. Visszajöttem 10 perc múlva, még mindig nem volt 6:30, de érdekes módon már állt ott egy pár ember. 6:20-kor odajött hozzám az egyik AA-s ellenőr, hogy ide várok-e. Rögtön beállt dolgozni ő is :D Nem baj, mivel szerinte annyira szép vagyok legalább nem kellett sorban állnom :P

8 órát jöttünk végül a 8 és fél helyett. Kétszer kaptunk enni. Felszállás után két órával kaptunk reggelit. Jó adag volt, a desszertet Chicagoban ettem meg, mikor az utolsó gépre vártam. Reggeli: rántotta fűszeres krumplival és gombával (ez utóbbit nyilván nem ettem meg), croisanne, vaj, epre dzsem, kiwi, grapefruit, ananász (ez is ott maradt), Toblerone csoki, sós keksz, kicsi crackers, „medve” sajt, egy üveg víz.

Egyébként meglepően hamar elment az a 8 óra. Nagyon kicsit aludtam: egyszer egy órát meg kétszer felet. Meg megnéztem a Vaslady-t vagy mi a magyar címe (a Margaret Tchetcher-ös film). Bár nem értettem belőle semmit – na nem azért, mert angol volt, hanem mert nagyon hangos volt a gép.

Amúgy: a Chicagoba menő gép volt a 9., amin ültem és eddig mindegyiken ugyanott kötöttem ki: a szárnya mögötti 2. ülésen.

De ez a reptér Chicagoban!!! Egyrészt kezdjük ott, hogy vonattal!!! vittek minket egyik terminálról a másikra. Biztos nem nagy. Másrészt: mikor megláttam a sort a vámnál, rögötn nem bántam meg, hogy 6 órát kell várnom a minneapolisi gépre. Ennyi embert egy helyen! A London-Chicago járat utasainak 98%-ának át kellett mennie a vámon. Ennyit életemben nem mentem körbe-körbe. De szerencsére miután odaértem (végre valahára), már gyorsan túljutottam a vámoson, mert miután mondtam neki, hogy már tavaly is voltam, nem is kérdezett többet. A biztonságiak is tök jó fejek voltak, a kajámat is átengedték, a lányok épp túrták valakinek a táskáját, nekem meg mondták, hogy „ártalmatlan vagyok” (mármint a táskám), úgyhogy mehetek nyugodtan.

Ja igen: a bőröndöm rendben megérkezett velem együtt Chicagoba – végül feladtam Minneapolisig. Nem górták el szerencsére.

A következő biztonsági ellenőrzésen sem problémáztak, mehettem végre fésülködni, sminket igazítani és megkeresni a H12-es kaput, ahonnan a járat indul. Naná, hogy a terminál másik fele :D és itt nincsen mozgó járda L Pedig az a kedvencem :D

A légitársaságokról még annyit: British Airways-szel utazni tök jó volt. Jó fej volt a kapitány, a személyzet, nagyon barátias hangulatban voltak. Velük mennék máskor is. Az American Airlines meg az ellenkezője. Karót nyelt, mosolyogni képtelen légiutas-kísérők, a kapitány uncsi, csak a szokásos monoton szöveggel. A londoni kapitány még időjárás jelentést is tartott nekünk háromszor ;)

Jó sok lett, nem baj. Most volt időm. Merthogy ezt még Chicagoban írtam, aztán csak bemásoltam a táborban :)  Majd írok még a többiről, de most inkább átöltözök, aztán folytatom :)

Liszt Ferenc 2B

Na, itt ülök a reptéren a földön. Nincsenek sokan és felfordulás sincsen. Wifi viszont szerencsére igen :D

Nemrég jöttem el nagyiéktól, még utoljára ettem normális főtt kaját - a nyár további részében úgysem fogok :P Lassan már az én járatomhoz is kiírják a check-in pultot. Nem bánnám, ha ez minél hamarabb megtörténne, mert szívesebben ülnék azért egy széken, mint itt a földön.

Egyébként meg: 310 Ft egy euro!!! Erről csak én nem tudtam? Jó gazdász létemre nem értesültem arról, hogy ilyen aranyos az árfolyam. 2000 Ft-ért kaptunk kemény 6 eurot. Hát több, mint a semmi.

Írhatnékom van még, de kifogytam. Nem történik semmi, amiről írni lehetne. Mondjuk azt még mindig nem döntöttem el, hogy Londonig vagy Chicagoig adjam fel a bőröndöt. Judit azt mondta adjam végig, aztán, hogy inkább csak Londonig :D Nem tudoooooooooooooom!!!!!!

Najó, megyek, puszi mindenkinek!

Kevesebb, mint 8 óra

Még szárad egy pár zokni és egy nadrág, itt ne maradjon. Még az esőkabát. A papírok. És a, és a, .... jaj! Nem akarok semmit itthon hagyni :)

Főleg a nadrágot nem. A másikat így is meg kellett ma varratnom, mert pont ma délelőtt elszakadt rajtam. A nyarat talán még kibírja :D

Pakolnom kéne. Bár nagyrészt már készen van. Nagyiéknál meg majd lemérem. Idén bele fogok férni a bőröndbe meg a táskába, legalább már tudom, mire lesz szükségem. Jaj, elemlámpa! A fene :)) majdnem elfelejtettem. Írom is: esőkabát, nadrág, zokni, elemlámpa.

Egyébként a szekrényem 3/4-ét viszem :D és még pólót akartam venni. Aztán hétfőn rájöttem, hogy rengeteg van. Eddig észre sem vettem.

Már annyira várom. Ildinek már olyan jóóóóó, ő már kint van. Én is ott akarok lenni. Nyikorgó ágyon aludni, a tóparton ücsörögni, csokit csenni a hűtőből :))) Kár, hogy nem jöhetett vissza mindenki, mi voltunk a Camp Friendship valaha volt legjobb kisegítő személyzete. Vajon idén ki unszol minket biciklizni Csilla helyett? :)

Najó, megyek, pakolok. Sose fogok lefeküdni. Azt pedig azért kétlem, hogy a Heathrow-n olyan jót fogok aludni :P